Termelési-regény(kisssregény)

Ne aggódjék, mon ami, grammatikai bája van, és kész. A Termelési-regény e mondata Esterházy Péter minden írására azóta is érvényes.

"Nem találunk szavakat" - ezzel a mondattal kezdődik a Termelési-regény (kisssregény). Mielőtt az olvasó elszomorodna e közlés fölött, tapogassa meg a kötetet. Megnyugodhat. Több száz oldalas művet tart a kezében. Szokatlan szerkezetű, szokatlanul olvasandó regényt. Olyan könyvet, amelyben, ha akar, gyakran lapozgat majd ide-oda. Az író ezt mondja erről: "Ugye, ami ezeket a lapozgatásokat illeti, hogy hátra, vissza satöbbi, ezt úgy kell elképzelni, mint kies ösvényeket, ahol kart karba fűzve sétáltatjuk.... no igen....azt, aki sétál. Leágazások, betorkollások, egy-egy hangyaboly, távolról szarvasbőgés és fürdőző lányok neszezése és egy gyári sziréna; a kilátásra ügyelünk, s általában: szívünkön viseljük a sétáló sorsát.....Igyekszünk, ennyi, amit tehetünk.

A kortárs magyar regény esztétikájában is merőben újat jelentő remekmű először 1979-ben jelent meg. Mostani, negyedik kiadását tehát az érdeklődés mellett az évforduló is indokolja; a Termelési-regény (kisssregény) 25 éves lett. A kor, melyben született, azóta történelem: a közeg a közelmúlt társadalma, amelynek működési vagy ha úgy tetszik, működésképtelenségi mechanizmusát szellemesen, kedéllyel, felszabadító iróniával rajzolta meg az író. Csak most látjuk egészen tisztán, hogy a munkahelyi demokráciáról, üzemi négyszögről és szerkesztői cenzúráról Esterházy már akkor úgy tudósított mellékesen, kedves frivolitással, hogy a kor embere érezhette: a tények és a lényeg valódiságához képest groteszk anakronizmusok közt él. Mai szemmel pedig igen lényeges karaktervonásait jeleníti meg a puha diktatúrának. Például azt, hogy egyidejűleg: miért lehetett és miért nem lehetett benne élni.