Nyolc kis kritika

Szórakoztató, könnyen olvasható kis könyv, nem szabad nagyon komolyan venni. Erre az író egyszer-kétszer maga is figyelmeztet, miközben persze nagyon is komolyan illenék olvasni, azért is van leírva - ha nem is ezekkel a szavakkal -, hogy a futballból, a futball szeretetéből nem konstruálható létmagyarázat. Pedig dehogynem, ennek az ellenkezőjéről soha senki nem győzhetné meg Esterházyt, ez világos (példa rá a kötet), és hát speciel magát a recenzenst sem, aki hajdanán a csapatával komolyan versenyben volt a BLASZ kettőért, ha csak egyetlen idény erejéig is.

A kötetet mindazonáltal nem csak azok forgathatják kedvvel, akik az előbbi mondat valódi jelentését érteni képesek - hogy némi bennfenteskedést is csempésszek az írásba, ami egy Esterházy-kritikánál úgyszólván előírás -, mert azok is megkapják a magukét, akik az esterházyas mondatokért vannak oda, még ha jobbára a már jól ismert nyelvi megoldások köszönnek is vissza ("A Marsalkó édesapja [É] egyedül nevelte Marsalkót [maga is Marsalkóként]." "A rinya. Magyarul [?!] ez a szó így hangzik: rinja.") Tesztelhetjük irodalmi tájékozottságunkat is, milyen arányban ismerjük föl a vendégszövegeket. Én például örömmel fedeztem föl az író 1985-ös Képes Sport-beli cikkét a brazilokról, de lehet, hogy nem ezzel kell dicsekedni.
B. I.