Lám és dacára

A mester a kazalnyi levonatot vizslatta. De ez már olyan kései terminusban történt, hogy már alig iktatható. Csak így utólag, a nyomdai bosszúságra (és költségre). Amolyan későn érő, zamatos, nyárutói gyümölcs módjára vagyunk. "A szaporodó jelek, barátom, ahogy valami kezdi fölenni magát. A jelen-idő nyeglesége, galambocska; s ha más lenne a közegünk, kemény, bánatos orgiát csapnánk, devernyáznánk hajnalokig, akár a hanyatló Rómában... Az elmuhuláás" - danászta még ő. Volt ebben a kijelentésben valami önostorozó szomorúság; íme, a problematikus individuum élete. (Olvasunk.) Bizony, ezek itt már az alkony színei: gazdagabbak, harmonikusabbak, mint a nappal színei, és bennök borong már az éjszakai árnyék. Tehát a hasáblevonat. "Nézd, Gittus, mennyi nő szedett engem!" Mert egy hasáb tetején például ott állt: 78 8943 0017 001 Bursits Veronika 78 8943,17. Termelésiregény VII.31.9. gép - és ezekből kifirtatta ő, hogy július 31-én és augusztus elsején 9 nő őrá lett állítva. H. Éva, Sz. Magdi, Urbán Éva, Ács J., Sziklafiné, Bellér Judit, Szabóné, Gombos Irén, Bursits Veronika. "Remélem Ács Jé is nő" - mormolászta, s igen nagyon örült ennek az egész dolognak, boldogan lóbálta a levonatokat a hölgykoszorújával. "Bellér Judit nyilván magas - révedezett ő. - Vagy alacsony." "Vagy ún. középmagas" - lett pikírt Frau Gitti. "Hümmm - vonult hátra Esterházy a belső, szakmai tájakra -, ez, itt, csakcsupán az első kiadásra áll. Mennyire kötődünk!" És a horicont, jóuram!? - - - - - "Bodoni félkövér" - mondotta ő "a nagy testű, élveteg cseh nőre" egy ízben a Solymári Tégla pályáján.
Ezt a szöveget, ahogy azt magából a szövegből megtudhatjuk, idézet, a regény, amint írja önmagát, idézet vége, 29 évvel ezelőtt szedték, a kolofon szerint a dabasi nyomdában, Times betűtípusból. A Termelési-regény negyedik kiadását ugyanúgy a Magvető Kiadó gondozta (kuli bot vág, Magvető örök), de ez, gyaníthatóan már a mai alkalomra figyelve, a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben készült, Plantin betűtípusból szedve. Mindig is foglalkoztatott a könyv fizikai megjelenése és megjelenítése, és gondolok azokra, akiknek ez a munkájuk; nemcsak a lektorok nevét jegyzem meg, Zsámboki, Laczkó, Körmendy, Dávid, nemcsak az igazgatókét, Kardos, Hegedős, Jovánovics, Morcs, hanem, egy szóban, műszakiszerkesztőbezúrgyörgyi. Meg Vámos Ildikó (Bevezetés a szépirodalomba).
Az utóbbi években a könyveim a Kner nyomdában készülnek. Kneréknél, mondtam volna majdnem, de Knerék már nincsenek. Illetve vannak és nincsenek. A magyar történetek gyakorta a vanok és nincsek története; a történet - hogy szimmetrikusak legyünk -, amint fölszámolja önmagát, amint véget vet önmagának. Történeteink mint folyton újrakezdődő történetek. A folyamatosság hiánya az intézmények történetében tükröződik a leglátványosabban. Ritka az, amikor a XIX. század elé tudunk visszafelé menni, nincsenek ötszáz éves kocsmáink, ahogy mondjuk Londonban, és ha ötszázévvel ezelőtt a vonatkozó angol király engedélyezte, hogy 12 perccel tovább maradhat egy bizonyos pub nyitva, mint a többi, akkor még ma is érdemes ezt észben tartani. Annak a szónak máig tartó következménye van (jelesül mégis berúgunk, mint az albán szamár, hogy azután otthon ezt megelégeljék, a pub története hosszú, a szerelmünké így rövidebb, mint volna az uralkodói kegy nélkül), Mátyás király borkimérési engedélyeire a szakembereken kívül ki emlékszik ma már?

Kneréknél szokás volt a cég évfordulóit megülni, visszanézni, magukra nézni, előre nézni, és jó, hogy ez a szokás megmaradt. A Kner család tanulta és képviselte a polgárságot, így sokat tud a hagyományról, annak fontosságáról és törékenységéről. Az alapító Kner Izidor fia, talán a legfontosabb Kner, Imre sokszor ír, gondolkodik erről, zavaróan időszerű mondatokban. Kner-mondatokból ezernyi irányt jelző mottót lehet fabrikálni, mottót, cselekvési programot, hazafiast: Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsenek meghódítani a jövőt; (pontosveszsző az eredetiben) de főként azt, hogy ne kelljen a mának újra és újra megállania olyan feladatok előtt, amelyeket a múlt már megoldott. - Mai kérdéseket tett föl, amikor a tömegkönyv és esztétika kapcsolatáról tűnődött, a harmóniáról, amely eltűnt a gépi termelésre való áttéréssel, és a harmónia kereséséről, ellenállva a csábító, de korszerűtlen kézműipari módszereknek. Az őrült és szélsőséges európai divatok utáni rohangálás és a hamis, sujtásos nemzetieskedésben való tobzódás helyett visszatérni a valódi magyar tradíciókhoz.
Kner Imre alakja személyesen is vonzó számomra; ahogy Fülep definiálja: munkában élő ember. Munka és minőség és becsület. Megtanulta az apjától, amit tovább akart adni a fiának: Megtanultam tőle (apámtól) azt, hogy az iparos tevékenység fő törvénye a becsület, a vállalt kötelezettségek minden nehézség és akadály dacára való feltétlen teljesítése. Nagy, parainesis-szerű levele Mihály fiának mutatja, látom irigykedve, milyen gondos, felelősségteljes apa is.
Azt a küzdelmet is látjuk, amit a magyar minőség a magyar környezettel vív. Jól idézhető anekdota, hogy amikor egy külföldi kongresszuson valaki Gyomát afféle Oxford- vagy Cambridge-szerű szellemi központnak vizionálta, Kner így felelt: Kolléga úr nyilván nem tudja, mi az, amikor valami nem a viszonyokból, hanem a viszonyok dacára jön létre.
Pontosan értem, mit mond Kner Imre. Ez a dacára nem mindig győzedelmes, nem lehet az. Amikor Izidor meglátogatja tehetséges unokája, Erzsébet pesti könyvkötő-műhelyét, nem talál mindent rendben. Azonnal jő a szigorú apai lábjegyzet: Őszinte szomorúsággal hallom Pintértől is meg Kedves Apától is (nagy K, nagy A), hogy fuseráltok. Ez bizony nagy baj... Aki élt a Kádár-rendszerben, annak megdobban a szíve erre a fuseráltokra. A fuser, a buhera korában éltünk, és talán még ma is abban. Ma is ritkán hallani ilyen mondatot: ...és ha kell, kétszer is újracsináltatsz mindent, de csakis teljesen kifogástalan, formás, jól nyíló és egzaktul dolgozott munkát adsz ki a kezedből.
Kner kézműves gondolkodása is közel áll hozzám, az, hogy erkölcsről, hagyományról, szellemről van szó, de a munka konkrétan: a betű, a papír, a festék variációi, vagy másképpen: a könyvkészítő mindent készen kap, ő a semmit adja, az üres tereket, az arányokat, a közöket, a betűk közti távot meg a sorok köztit (ama legendásat, amely úgy teli volt a fontosabbnál fontosabb utalásainkkal).

Kner Imre a haza javán buzgólkodó, jó patrióta, és ehhez büszkén és egyre keserűbben ragaszkodik az aljasodó Magyarországon is. Ezt írja: Nekem eltökélt szándékom, hogy kitartok a posztomon a végletekig. Érzelmileg sem tudok mást tenni - és nem tudok másutt, csak magyar földön és magyarul élni. És 1942-ben: a rettentő üresség a szívem körül. Anyját, feleségét, lányát Auschwitzba deportálták, kizárólag leánya tért vissza. Őt 45 áprilisában lőtték le az őrök valahol Mauthausen környékén. Zsidók voltak, ezt elfelejtettem mondani. Ott, akkor anynyiban zsidók, amennyiben megölték őket. Kner Imre népben, nemzetben gondolkodott, de ott, akkor a nép és nemzet nem gondolkodott őbenne. Mihály beszámol a barátnak, Fülep Lajosnak, mit tud épp apjáról; olyan, mintha egy Kertész-szöveget olvasnánk: Itt nem volt nagyon rossz dolguk, ami azt jelenti, hogy a koszttól csak a gyengébb szervezetűek haltak éhen, és aránylag kevés volt a kivégzés, és a veréseket is el lehetett viselni.
Nem úgy fordult tehát, ahogy Fülep még 44 elején is remélte: Olyan idő jöhet, s ez a valószínűbb, amikor Titeket zászlóként fognak lobogtatni annak bizonyságául, hogy lám, itt mekkora a kultúra és emberség.
Lám.
Lám, ha Knerékre gondolunk, üres és teli lesz a szívünk, szégyen és büszkeség tölti el. Pozitív kicsengetésben Herczeg Ferenc meglehetős, őt idézem 1931-ből: A Kner nyomda jubileuma elsősorban nem ipari- vagy kereskedelmi-, hanem kultúresemény. Az a magyar szellem, amely nyomdagépeit megelevenítette és lendületben tartja, ne fogyjon el, hanem lendítse tovább a vállalatot a magyar kultúra és művelődés szolgálatában messze dátumokig.
Lám, dacára.

(Elhangzott május 15-én, az Egy nyomdaműhely titkaiból - 125 éves a Gyomai Kner Nyomda című kiállítás megnyitójaként. A kiállítás július 14-ig tekinthető meg, keddtől szombatig 10 és 18 óra között az Országos Széchényi Könyvtárban.)