Dubóczky Gergely: Kiemelni, tágabb kontextusba helyezni

„A zene és a szöveg a saját medrében, ívében halad egymás mellett, olykor összekapcsolódva, egymást erősítve. Haydn és Esterházy szó szerint szerzőpárossá avanzsáltak” - mondja interjúnkban Dubóczky Gergely karmester a Hét utolsó szó című ősbemutató kapcsán, amelyet április 16-án először hallhat a BMC-ben a közönség.

A "tehetséges örülő" - Esterházy Péter 10 év után

10 éves idén a Litera. Ezért 10 hónapon át újraközöljük10 év általunk legfontosabbnak gondolt 10 publikációját a szerző mai kommentárjával. 2002-ből az Esterházy Péterrel készült nagyvizitet választottuk, amelyhez maga az író fűz széljegyzetet.

Esterházy Péter: Nem jutott eszembe, hogy egyszer 60 éves leszek

"És jó kiadóm még csülkös pacalról is gondoskodott, így egy elegáns, cseresznyepaprikás-mozdulattal elsöpörvén az idegenszívűség ah oly méltatlan vádjait." - Szegő János beszélgetése a 2010-es Alföld-díjas Esterházy Péterrel.

"Minél idegenebb területekre menni"

Esterházy Péterrel Greff András beszélget


A Harmonia Caelestis és a Javított kiadás szorosan egymáshoz tartozó apakönyvei után Esterházy Péter ezúttal anyaregényt írt. A Semmi művészetben egyúttal kísérletet tesz művészete újradefiniálására is.


Magyar Narancs: A Javított kiadás megjelenése után a litera.hunak adott nagyinterjújában szóba került egy készülő szövegciklus; előző prózakötete, az Utazás a tizenhatos mélyére utolsó oldalain pedig egy regényterv, de legalábbis egy regényhős alakja sejlik fel: borvirágos orrú férfi, aki a világ öszszes focistáját ismeri, meg azok is őt. Milyen viszonyban voltak ezek a szövegek egymással és aztán azzal, ami a Semmi művészetben olvasható?


Esterházy Péter: Amit a litera-nagyinterjúban mondtam, arra most nem emlékszem, hogy mire vonatkozott. Körülbelül 2004 nyara óta gondolok valamit, hogy miket kellene írni, és amit a Tizenhatosban ígértem, az lett itt megcsinálva, csak a borvirágos férfiból az anyám lett. De aztán minden stimmel - a borvirágon kívül. El is felejtettem a borvirágot. Kár. Egy borvirágos anya rendel.


MN: Bizonyos szempontból szűkült a tér: a világ és az összes focistája helyett lett a család, a privát történelem, az ország határain belül.


EP: De hát azért lehet látni egy-két megjegyzésből, hogy Peléhez is jó kapcsolatok fűzik. Végül is próbáltam egy új életet kitalálni az anyámnak, mert ez a "négygyerekes keresztény anya a diktatúrában" projekt, ennél van jobb. Ez volt az egyik, és még azt is szerettem volna, ha nem halt volna meg. Ezt a két dolgot oldottam meg most, úgyszólván. Egyszer, ilyen doberdósan mesélném, Ottlikkal beszélgettem azután, hogy meghalt a felesége, és akkor mondta, hogy hibát követett el, amikor belenyugodott a felesége halálába, mert nincsen olyan magára valamit adó bíróság, amelyik ezt elfogadná. Akkor én azt kicsit elfelejtettem, de aztán eszembe jutott.


Nem vagyok mutogatós író

Esterházy Péterrel Valuska László beszélget


Mitől függ, hogy mikor szólal meg közéleti kérdésben? Legutóbb a Bayer Zsolt-cikk kapcsán írt publicisztikát, korábban viszont az őszödi beszédről is elmondta a véleményét.


Tulajdonképpen nem vagyok következetes, egyrészt, másrészt mert egyre kevésbé akarnék megszólalni, mert mást csinálok, és ehhez egyfolytában figyelni kell. Munkával is összefügg ez, meg azzal, hogy viszonyul az ember a munkájához. Újabban az az érzésem, hogy olyan cikkeket kell írnom, amiket már megírtam. Eredendően a húsvéti cikknél is könyveket olvasgattam, de aztán belefutottam ebbe, nem láttam okát, hogy ne írjak két sort róla. Kevésbé a Bayer-cikk irritált, mint a nagypéntekezés (valaki azt mondta, hogy nagypénteken talán nem kellene ennek meg ennek a politikusnak a nevét kiejteni). Hirtelen mindenki nagyon keresztény lett, abból is katolikus, aminek az aktuálpolitikai, mutogatott változata olyan ordenáré, hogy... hát nagyon.


A tinta színe

Esterházy Péterrel beszélget Csontos Erika

Az interjút eredetileg a Magyar Napló tette közzé 1993. december 24-ei számában. A litera 2002 decemberében közölte újra a beszélgetést.

- Azt írta egy helyen, hogy a rendszerváltások után mondatok fognak meghalni Kelet-Európában. Nemrég újra kiadták - harmadszorra - a Termelési regényt. Mit gondol, amortizálódtak a saját mondatai is? Egyáltalán: szokta-e újraolvasni a könyveit?

- Nem szoktam, illetve formálisan igen, mert a levonatokat kell olvasnom, de attól nagyon távol vagyok, hogy újraolvassam őket. Ha beleolvasok bármelyikbe, akkor nincsen rossz érzésem, ezt gyermekien be kell vallanom. Azt nem gondolom, hogy nagyon sok mondatom meghalna, de a feszültségek átrendeződnek. Másképpen olvasunk most, mint mondjuk 1979-ben. Más kell-ek és lehet-ek vannak. Hasonló tapasztalatot lehet szerezni az idegennyelvű megjelenésekkor. Ott is átrendeződnek a feszültségek. Ha szerencsénk van, jut is, marad is... Ez olykor valóban kizárólag a szerencsén múlik. A múltkor megjelent spanyolul a Kis Magyar Pornográfia, hozzáértők vélekedése szerint igen szahar fordításban. Az illető részint magyarból, részint németből fordította. Én voltam Madridban, de se magyarul, se németül nem tudtam vele beszélni: magyarul egy múlt századi nyelvtankönyvből tanult.


"Egy dolog biztos: ‘édesapámozni' nem lehet többet"

Marianna D. Birnbaum az 1991-ben a Magvető Kiadónál megjelent Esterházy-kalauz szerzője, az író közeli barátja, életművének kiváló ismerője. Az alábbiakban beszél a morális íróról, az eltűnő és örökké létező "édesapáról", illetve a Nobel-díjról.


- Az Esterházy-kalauz interjúkötet tizenegy éve jelent meg.

- Igen. A Dunának még csak az eleje van benne; pont nálunk írta, Los Angelesben.

- Az volt szembetűnő, hogy a Nagyvizit-interjúban és a Kalauzban is beszél a vendégszövegekről, és mindkettőben Joyce-ról és Proustról, a 20. századi modern regény nagy alakjairól és arról, hogy be lehet-e fejezni egy regényt, ami nála most különös jelentőséggel bír...

- Igen, de teljesen más személyes metaforát használ. Nagyon érdekes, valamelyik este gondoltam erre, hogy ebben a könyvben azt mondta nekem, hogy ő olyan, mint egy kőműves: csak rakosgatja a téglákat, itt pedig azt mondja, hogy ő egy vaddisznó, aki becsörtet. Az énnek a megváltozását jelzi ez, vagyis azt, ahogy ezt az új ént vizsgálja.

- Engem leginkább a személyes része érdekel ennek a történetnek.

- Én pletykarovatban nem vagyok valami jó.

- Nem is ilyen pletykarovat-szinten. Az interjúkötet és a nagyinterjú nyilván nem egy súlycsoportba tartozik...

- Azért sem, mert ez utóbbi az utolsó két nagy műre koncentrál, amelyek egyébként az Esterházy-életmű kimagasló csúcspontját jelentik. A kettő együtt persze egy trilógiát ad ki, hiszen a Harmoniának két nagy része van, és így együtt tényleg családi trilógia - még azt is lehet mondani, hogy ez emberi tragédia és írói szerencse. Már a második részben felmerült, hogy mi lenne, ha lenne egy ilyen apa - hát, most van, és azt látjuk, hogy az író fiú hogyan tudja ezt feldolgozni - mondatokban. Ő az Esterházy-mondatokból él.

- És abból is fog, bár úgy éreztem a Javított kiadásban, hogy megroggyan, ezt le is írja, és felteszi a kérdést, hogy van-e még értelme ezután írni.


„Nem akarok (nem is tudok) úgy beszélni, ahogy az irodalom tanára beszélne...”

Gács Anna beszélgetése Esterházy Péterrel

A beszélgetés 2003-ban a Mindentudás Egyeteme őszi nyitóelőadása előtt zajlott.

Ön lesz a Mindentudás Egyetemének első olyan előadója, aki nem a tudomány, hanem a művészet területéről érkezik. Milyen feladatra vállalkozik az, aki odahagyja írószobáját, műtermét, zeneszobáját, vágószobáját, hogy élőszóban adjon elő a közönségnek? Izgalmasra? Veszélyesre? Kacérra? Tanárira?


A díjaknak örülök, egyéb konstruktív gondolataim nincsenek róluk

Váradi Júlia beszélgetése Esterházy Péterrel


Esterházy Péter lett a Prima Primissima 2006-os fődíjasa irodalmi kategóriában,

Mozgó Világ, 2007. január


- Amíg nem került fel a neve a Prima Primissima-díjasok listájára, mást gondolt-e erről a díjról, mint azóta, hogy díjazott lett?


A tinta színe - english


Esterházy Péterrel beszélget Csontos Erika



Az interjút eredetileg a Magyar Napló tette közzé 1993. december 24-ei számában. A litera 2002 decemberében közölte újra a beszélgetést.