Fancsikó és PintaÍrások egy darab madzagra fűzve

"Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki - szól a kötet bevezetője - (egy Előszó maskarájában). Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta. A három szó, mint három üveggolyó, elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban." Esterházy 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek ebbe az "írások egy darab madzagra fűzve" alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két "elválaszthatatlan jó barátja", Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével. A kötet a későbbi Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket, a narráció (az elmondhatóság) nehézségének felismerését, a (család)történet széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyességet.

Szavak a Fiú ajkáról, egy Előszó maskarájában

Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki. Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta. A három szó, mint három üveggolyó elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban.

Fancsikóval és Pintával évekig éltünk együtt mint elválaszthatatlan jó barátok, okos és lusta, buta és lelkes kis srácok, akik időnként mesélnek, hazudnak, leteremtik a szülőket, ha kell, megalázzák őket, ha kell, megsimogatják arcukat, mindezt azért, hogy egyensúlyban tudjanak két életet tartani, mert erre a felnőttek a SOKMINDENFÉLE-ELFOGLALTSÁG miatt nem képesek.

Fancsikóék a barátaim voltak, noha nem mások ők, mint akkori gondolkodásmódom, vágyaim és erőfeszítéseim két pólusa – mostani tudásom torzításában és tudatlanságom fényében.

A madzag két darabkából van eggyé bogozva.

---

Líra és játék mély kapcsolata fűzi egybe a fiatal magyar irodalom egyik legtehetségesebb alkotójának most egybegyűjtött írásait. Ezek a művek, ma már jobban látjuk, nemcsak kísérletező mivoltukban mutatnak a későbbi nagy alkotás, a Termelési-regény felé. Alapkérdésük is hasonló: a szeretet, az emberi melegség és boldogság forrásait kutatják.