Egy kék haris

A "kék haris" természetesen Esterházy híressé vált "kékharisnyájának" (Egy kékharisnya följegyzéseiből) a folytatása, olyan publicisztikát tartalmaz, amelyek folyamatosan reagálnak a napi eseményekre, évfordulókra, frissen megjelent, fontos könyvekre, hozzászólnak vitákhoz, kipécéznek idült ostobaságokat, jellemeznek egy-egy politikust, notórius parlamenti hozzászólót, reagálnak a közvéleményben fel-felbukkanó problémákra, babonákra, sajátos vélekedésre, "párbeszédbe elegyednek" mások írásaival, reagálnak bírálatokra, "megkeresésekre" stb. Esterházy azonban nem újságíró hivatásos értelemben, szuverén szellem, aki ahhoz és akkor szól hozzá, amikor akar, amikor valamiről igazán van mondanivalója. Könyvéből így nemigen állítható össze az elmúlt néhány év (a kiadás éve:1996) mentalitástörténete, ám annál mélyebbre vágnak írásai, annál inkább arról szólnak, ami igazán fontos - a szépíró Esterházy bűbájos iróniájával, megvesztegető humorával és csavarjaival, a nyelvművész fölényes írnitudásával, a nagy alkotónak a köznyelvet is meghatározóan befolyásoló, az értelmiségi beszédmódot alapjaiban determináló módján (Európai egyszeregy; Olvasó, te utolsó!; Éljen április negyedike, hazánk megszabadulásának ünnepe!; Orbán Vik; Celládba a porkoláb; Szabadság, egyenlőség, testvériség stb.). Külön ciklust alkotnak azok az írások, amelyek egy-egy nagy írót, művészt méltatnak (József Attila; Mándy Iván; Mészöly Miklós; Kurtág; Gothár; Hrabal; Krasznahorkai; Pina Bausch; Ransmayr stb.), persze nem az esztéta vagy a kritikus eszközeivel, hanem megint csak a szuverén, a méltatottakkal egyenrangú szellemhez méltóan. A kötet Petri Györgynek a szerzővel készített interjúját is tartalmazza.
Legeza Ilona