BúcsúszimfóniaRészlet az első felvonásból

Komédia három felvonásban

Én is elmondom, amit mindenki, hogy a szerzői utasítások, színleírások még csak nem is javaslatok, inkább csak „ahogy Móricka elképzeli” – a szöveget; tehát, ha, akkor az olvasást segítik. A KAR egyszerre szereplője s nézője a darabnak, jelen vannak meg nincsenek is (finom jelképiség!); tánckar, színi-, pantomim- és tornakör, énekelhetnek, akár a, ha még emlékszünk rájuk, Vidám Fiúk, beszélhetnek egyenként, csoportosan, együtt, eljátszva, kántálva, kommentálva, kánonban, kánkánban és így tovább, leleményesen, ahogy kiadja magát; a KAR úgy essék, ahogy puffan.
Kis fontoskodás még a mondatokról: sok a töredékmondat, ezek többször úgynevezett (én nevezem úgy) emeletes mondatok,
olyan
olyan mintha
olyan mintha többször
nekifutnánk (mintha most fogalmaznánk), ami a félreértelmezéseknek tág lehetőségét adja, elvileg azért, hogy rátaláljunk egyre.
Többnyire későn.

Volna valamilyen színházi anekdota, hogy hogyan is kell darabot kezdeni. Hát úgy, hogy rögtön világos legyen a szituáció, ki kicsoda stb. Azaz, első szín: belép két ember, s az egyik így szól: Atyánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt.
Amikor még nagyon biztos voltam abban, hogy sosem írok színdarabot, úgy gondoltam, ha majd írok, annak mindenképpen ez lesz az első mondata. Közben, lám, változott a gabonakereskedő fekvése, én pedig behajtottam magamon a hajdani fogadkozást. A darab jól kezdődik, annyi biztos.

Szereplőlista

APA Miklós, 70 éves
KAR a négy fiú, harminc és negyven között
MENY harminc körüli
BOLOND ifjabb Tóth Menyus, harminc és negyven között

FÉRFIHANG
AJTÓNÁLLÓ
RIPORTER
FIÚ
Népség, katonaság

Első felvonás
(Reggel. Szoba, tág tér, KAR.)

KAR
Atyánk
mint jól tudod
gabonakereskedő volt
(csönd)
Apánk
(kintről dörgés, ijedten javítanak)
atyánk
(helyeslő morgás, villámlás)
mint jól tudod gabonakereskedő vala
(dörgés, javítás)
volt
(helyeslő villámlás; a dörgések félelmetesek, a villám látványos; könnyű Zeusz-parafrázis; elszórakoznak a mondattal)
(APA görszéken begurul, hatalmas kalucsniban, csöpögő esernyővel, egy béna ember tragikus görszék-balettje)

KAR
Voála
A gabonakalmár
(dörgés, javítás)
kereskedő
(villám)
(A görszékezés lassan, a kalucsni szellemében, eljátékosodik, valcer; KAR dúdol hozzá, fésű mint hangszer stb.; APA aprókat vakkantgat, egyre inkább azt játssza el, hogy viaskodik egy kutyával, kutyussal; csapkod hátra az esernyővel)

KAR
A farkaskaland!
(dörgés)
Bocs az én kurva anyám
(villám)

APA
(megáll a görszékkel)
Ugatni
ugatni
(halkan) ugatni
ugatni jól
ugatni kiválóan
ugatni grandiózusan
(grandiózusan ugat, mintha a Holdra)
ebben verhetetlen vagyok

zörejekben és állathangokban se kutya
megbízható szolid
de ugatásban verhetetlen
fix egyes
(odakerekezik az asztalkához, van tehát asztalka,
melyen pohár víz, telefon)
Előbb egy korty vizet inni
(iszik)
aztán kiabálni orosz közmondás
(hangosan) Telefon?
(hallgatózik)
(hangosabban) Telefon?
(halkan) Hívott valaki?

MENY
(kintről, hangosan) A kutya sem fenség

APA
(tárcsázik) Senki? Biztos?

MENY
(kintről, hangosan) Valami Menyus

APA
(figyelmetlenül) Tóth Menyus
Hát még él?

MENY
Úgy hallatszott
Jön gratulálni
Ha nem zavarja a drága kegyelmes urat
és becses családját
(bejön)
A családfát hogy úgy mondja
a kedves apósát fölteszi
őszinte jóindulattal befejezné a beszélgetést
kívánva minden jót és férfias titoktartást
(KARhoz) Kalucsni
már maga a szó sárcipő
minek
minek ha magán tartja
nem vagyok a cselédje

KAR
(gyáva férj-etűd) Csak halkan
csak halkan
hogy senki meg ne hallja

APA
(küzd a telefonnal, fölnéz, hevesen mutatja az esernyővel, hogy kifelé, kifelé; a nő kimegy)
Más?
más senki?
Annamária
Ó mennyire reméltem
Bíztam hittem vágytam
Számítottam rá
Hogy ennek egyszer csak vége lesz
Hetventájt mégiscsak
Az örökös telefonok bujkálások
Tizenöt éves korom óta
Drága komplikált
Virág ajándék jó hotel
Szoba
Lakosztály meg előjáték
Még még
Ja és még előtte
előelőjáték
hogy akarja-e és a fenébe persze hogy akarja
mindig mindenki akarja
Ó ha még egyszer impotens lehetnék!

KAR
Ejnye

APA
Tegnap itt sírt a térdemen
Annamária
Itt nem itt
még inkább itt itt
Hogy szerelmes lett
Hogy nem tehet róla
Hogy bocsássam meg
De hát nincs mit mondtam nagyon nyugodtan
Nincs mit
természetesen ugyan ugyan
Egy táviratot azért megeresztettem
Hogy képzeli hülye picsa
Nagyon nyugodtan
Elhagynak a dolgok
nézés szaglás mozgás
nők
Én már nem fogok megöregedni
Egyszer csak azt vettem észre
Azon kaptam magam
Hogy öreg vagyok
Az öregedés mint pusztulás
Az öregedés mint érés
Az öregedés mint minősíthetetlen semleges változás
Az agg fiatalok az örökifjú aggok
Test és lélek és szellem és idő négyes mozgása
Az ártatlanság is csökken

KAR
Az ártatlanság is csökken

APA
Minden az öregedésről szól
(KARhoz) Nem veszed észre?
Nem
Te ezt még nem veszed észre
Vatertum ist Parodie
Az anyám este mindig megfogta a kezem
és reggel egy szelet csokoládét adott
Egész éjjel fogom a kezedet mondta
ne félj mondta
És egyszer felébredtem
és a maci volt a kezemben a maci
Azóta nem bízom a nőkben

KAR
Ejnye
Nem
nem szeretjük apánk szeretőit
Miért
miért miért nem
Túl azon hogy nem is ismerjük őket
Talán nincsenek is
Na ezt utáljuk apánk szeretőiben a leginkább

APA
Temetésről
nagy fontos temetésről
Illyés? Weöres?
Illyés jelentős
a fiam volt a díszsortűz
valami dísz volt
az egyik
horzsolt a szűk öltöny
szoros feszes
szoros feszes zakó
szoros feszes nadrág
felhorzsolt
Vidáman súlyos dionüszoszi gondolatok
a Németvölgyi úton
Néztem a nőket és bólintottam
Mindenkit! kurjantottam a halál árnyékában
Mindenkit
Kozmikus nadrágérzés
Mégiscsak Weöres
kis madár angyal
Aznap verték agyon a kutyánkat
A két halott a költő meg a puli
Borjú
Egy borjúnyi fekete kutya állt a tetem mellett mozdulatlanul
Talán valami kutyaszokás
A komondorok megbolondulnak
Például
Vagy a kuvaszok
A miénk csak minket támadott meg
A családtagokat
a fiamat a hátán a fogak nyoma
gumós zápfog
a menyemet a vádliján
unokák
csak családtagokat
innét tudjuk hogy rokonok vagyunk

KAR
Mi addig vagyunk mi
Amíg a kutyánk megismer

APA
Virraszt a halott mellett az áldozata mellett
Csak néztük féltem
De reggel már senki
csak a kis kutya
nyirkos és deres
kilátszottak a bordái mint egy gyereknek
vér vérszivárgás
vérszivárgás mindkét fülben
Akkor ez ember
ember volt mondta halkan a szomszéd
Ijesztő fájt
Inkább a puli fájt
Mert tudtam hogy őt el fogom felejteni
Nincs vers meg rokonok meg gyászmise meg fotók
fotó van
a nevesincs pusztulás
Amikor csak a természet parancsol
fölébe kerekedik
mindennek mindenkinek
az alárendelt Isten
alattos
(abbahagyja a telefonozást, kicsit ugat)
Tehetségesen szívből belülről
ugatni egyszerűen tehetségesen
Ruttkay Éva mesélte
mesélte a fiam az egyik
hogy van aki innét
(mutatja hogy torokból)
van aki innét
(mutatja hogy kebelből)
a Karády Katalin meg innét
(az ágyékára szorítja a kezét)
Ugatni

KAR
Ne ugass paraszt
(egyik fiú leüti a másikat)
Miben hisz Maga?, kérdezte a nő a férfit. A férfi
poros, izzadt, inge
Kockás flanel?
nyakig begombolva, de a nadrágból kilóg, kilibben
Libben
A cséplőgép mellől kérették az irodára. A nő
Pestről jött, kiskosztüm, kiselvtársnő, kisminkelt,
cipőhöz illő rúzsozás, mintha skatulyából húzták volna elő.
(Semmi nem idegen a darabtól, ami olcsó. Tehát APA kezében e pillanatban lehet épp a gyufaskatulyája. Ha nem, nem. A továbbiakban igyekszünk írni, s nem rendezni a darabot.)

KAR
A férfi a fáradtságtól kótyagos, akárha spicces volna.
A férfi az apánk… a nő nem az anyánk.
(APA arcot vág, elégedetlenül szemlélgeti az esernyőt, a kalucsnit és a görszéket)

KAR
Évekkel később nekünk is föltette ugyanezt a
kérdést, miben hisz maga?
Beállított és föltette
a kérdést
Vonogattuk a vállunkat
kis burzsujok miben hisztek
sorban mint az orgonasíp
Kit tetszik keresni
Nincsen itthon senki
Édesanyánk légó tanfolyamon
Édesapánk
Édesapánk
(halkan) Édesapánk most éppen nincs
(félre) Elaludt a héven s most viszi a hév
föl s alá
és ő édesen aluszik
Szentendre Margithíd Szentendre Margithíd
Szent István-telep Aquincum Filatorigát
(áhítattal) Filatorigát Fila Tórigát
Tessék nekünk békét hagyni
El is ment kicsikét szentségelt
Nem nagyon akarta amit akart
Nem szóltunk senkinek
anyánknak apánknak
Ez nem volt találkozás
Nekünk nem mondták
a maga édesapja kedvesem egy tróger volt
nem is volt tróger
egy briganti
nem
egy közönséges pribék
nem pribék nem
és műveletlen
nem illetve nagyon intelligensen műveletlen
És most halott
nem!
egy paraszt
nem illetve időszakosan
időszakosan paraszt és időszakosan monogám
Nekünk nem mondták
egy nagyfaszú angyal volt a maga
édesapja
(csönd)
Elragadtattuk magunkat ahogy mondani szokás
Nincs
Nincs találkozás
És akkor mi nem tettük, amit az apánk, nem kértük meg az asszonyt, hogy álljon föl
Álljon föl
mert addig a nő, kis hivatalosság, az íróasztal mögött ült, Rákosi Mátyás képe alatt, olajfestmény, mint egy szigorú Osztályfőnöknő
Álljon föl kérem
Álljon föl kérem
(halkan) Álljon föl kérem
az asszony fölállt és elpirult.
Szunyog szállt, asszonyom, a homlokára! Lássa, pedig meleg nyári délután van. Látom a potrohát. Ahogy a szunyog potroha vérrel megtelik.
(az „apa”, a harmadik fiú, a „nő”, a negyedik fiú homlokához nyúl, elnyomja tenyérrel a szúnyogot)
Csuromvér, lássa!
Mindezt mi nem csináltuk, igaz, mellénk már
nem ugorhatott oda a falurendőr, és nem ütött
le, egy mozdulattal, indulat nélkül, szakszerűen
(első fiú a harmadikat is leüti, két „apa” a földön)
akár egy barmot, ne ugass paraszt!

APA
(„apákat”, kalucsnit, esernyőt, görszéket gusztálva)
Sok

KAR
Kedvenc szava, sok. (parodizálják) Ha elkéstél az iskolából, vagy azt mondod, hogy leszakadt a villamos vezetéke, vagy azt, hogy megtámadott a tigris. De hogy a leszakadt vezetékű villanyost vad tigriscsorda ejtette fogságba, ez – sok. Okkal gyanakszik ilyenkor a szigorú, de igazságos tanári kar.

APA
Sok görszék és esernyő együtt sok
és kalucsni
színház
(váratlanul fölugrik a görszékből)
Színház mondta
a fiam mondta az egyik
hogy majd képzeljem képzeljem azt
mondta
hogy egy színpadon vagyok
vagyok
(halkan) vagyok
(leveti a kabátját, a KARra mint ruhafogasra akasztja, az esernyőt is, de aztán mégsem)
Szent Péter esernyője
sok
esernyő
lehet bármi mondta a fiam az egyik
bármi mondta
aminek sorsa van a színpadon
esernyősors
elázni alázni megázni kinyílni elveszni
Szeretnek oktatni a fiaim
(visszaül a görszékbe)

KAR
(ünnepélyesen) Vajon
ó hát vajon ki az
ki gyermekeinket körülményesen megfeddi
ha szegény kis pulyák
tévesztenők
(dörgés)
tévesztenék
(villámlás)
valamely nyelv finnyás
der die das
Vajon
ó hát vajon ki az
ki asszonyainkat e derék áldozatos nőket
rigorózus tekintettel méri
écákat ad a főzéshez
és kérdőn vizslatja
az erdélyieknek szánt segélycsomagokat
És ki az
ki minket minket magunkat
eligazít a világ dolgaiban
jelesül tehát hogy le-e járt a személyink vagy se nem
havibérlet súlyadó telefonszámla lottó OTP-részlet
és kitettük-e hétfőn meg csütörtökön a kukát
(halkan)
s vajon ó hát vajon ki az
ki drága anyánkat
(dörgés, csönd)
Ne szólj szám nem fáj fejem
Jobb ma egy túzok

(Megszólal a telefon...) …