A kékszakállú herceg csodálatos élete (Tar Sándor: Túlélési gyakorlatok című művével)

Előadja: Bezerédi Zoltán
Látvány: Szabó Győző
Munkatársak: Czakó Klára, Tóth László, Török Tamara
“Egyszer volt, hol nem volt, orális közösülésen innen, szodomián túl, ott, ahol a kurta farkú Kékszakállú túrt, élt egyszer egy kelet-, illetőleg kelet-közép-európai Kékszakállú, egy centráljurópblaubart. Boldogan élt, míg meg nem halt. Erről tudnék még mit mondani."

Az első színész Bezerédi Zoltán. A szöveg: Esterházy – A Kékszakállú herceg csodálatos élete. A tér: a Sufni. Egy ajtó hátul a sötétben. Elől ajtók, egymás mellé szögelve – fallá merevedett nyílászárók. A fürdőköpenyes Kékszakáll ez előtt pletykál-vall önmaga, vagyis napjaink budapesti illetőségű hercegének viselt dolgairól. Ahol a fény nyílik, ott indul a színház. Az alacsonyan elhelyezett lámpasor elmosódott határokat szab a Sufniban. A színésznek éreznie kell, hogy a legkisebb elmozdulás is egészen más megvilágításban mutatja arcát, másmilyenre festi az elhangzó szavakat. Bezerédi jól ismeri Esterházy szavait, és tudja, melyiket milyenre kell festeni.
(Kontextus.hu)