A hirtelen megállás

P.-nek

Ha valaki egy téli éjjel egy hirtelen támadt éjszaka szemben a volt iskolájával egyébként nem messzi a Rákóczi úttól ahová az iskolába oly örömmel járt ahová úgy járt mintha minden kétséget kizáróan léteznék Isten mintha neki erről wasserdicht bizonyítékai volnának papírja volna arról hogy a világ jó kezekben van hogy Isten tenyerén ülünk és nemcsak rend van a világban vagyis áttekinthető és kiismerhető ami nem volna kevés hisz kétségkívül félelemcsökkentő riadalomelszívó hatású hanem irány is van van egy irány egy jó irány amelyben a dolgok állnak és ő minden tanulással töltött perccel legyen az a Jenyiszej folyó energiatérképe plusz a pletyka hogy a komcsik visszafordították a folyását vagy az nem is ez volt mindegy vagy a háromszögek súlyvonalainak hisztérikus természete minden perccel melyet ezen mostani szemmel akár fölöslegesnek is nevezhető tudásnak szentelt ha véletlen is szerencsés ez a szó itt kapóra jött ezt a jót erősítette amit nemcsak utólag gondol így hanem már akkor helyben is ha nem tudta is de világos volt hogy így van és hogy ez mennyire megkönnyítette hát mindent megkönnyített nemcsak a tanulást hanem ha már ennyi könnyítés könnyedén szólva az egész életét ám nem is ez volna a lényeg mert éppenséggel szerette a nehezet is az akadályt az akadályoztatást az akadály legyőzését mert hisz ez is benne állt a jóban annak a diadalát jelentette nem pedig az ő győzhetnékjének kisszerű micsodáját látta hogy van nehéz a világban és ha nehéz hát nehéz keresni nem kereste és főleg nem gondolta hogy a nehéz értékesebb vagy fontosabb volna mint a könnyű nem mégsem látta a nehezet nem tett különbséget nehéz könnyű közt nem érdekelte mert nem is érzékelte repült mert repítve volt vagyis az sem áll hogy könnyebb hogy könnyű lett volna az élete hanem nehezen mondja most ki ezt a szót tiszta vissza is vonná egy lélegzettel olyan gőgösen hangzik de mégsem vonja vissza még meg is toldja az ártatlansággal és mintha ennek helyességét erősítette már-már bizonyította volna a Rákóczi úton elvonuló tovatűnő az szebb masztodon locsolókocsi karjaiban tart egy embert és összeszorult szívvel arra gondol a lehető legbanálisabban arra gondol hogy álljon meg az idő még szerencse hogy nem úgy hogy pillanat maraggyá má még de de facto ez a helyzet és ha nem is rémülten nem is kedveszegetten de csalódással látja a másik feje fölött a sarkon az órát azt hogy múlik az idő hogy mégse vette ki őket az ölelés a múló időből permetezik rájuk az idő a másodpercek mint a pernye a korom nincsen semmi mégis mocskos minden nem úgy értve hogy nem valami nem valami rossz hanem annak a jónak a hiánya nem is hiánya hanem bizonytalansága vagy még inkább távolisága messzi túl messzi túl túl a sarki órán az se mondaná hogy rúzs vagy borosta vagy ki hanem az arc melege az arcbőr csodálatos melege a haj melege a lélegzet melege a meleg mint közelség a közelség mint boldogság ha tehát az ember egy téli éjszaka egy váratlanul előtoppanó éjszaka egy embert egyszer csak a karjában tart akkor a legkézenfekvőbb mégiscsak az volna hogy végessége tudatában rémület fogja el még jobb volna talán a zokogás a szánalom tárgy és korlát nélküli egyre erősödő hullámokban rátörő szégyene ehelyett azonban csupán a combját tolja előre megelégedetten a combja melegét forróságát tudván hogy körülbelül nyolc perc múlva a Zeneakadémia sötét épületével szemben a Kertész utca és a Majakovszkij utca kereszteződéséhez ér Király Király utca.