Az elefántcsonttoronyból

"Két éven át írtam a Hitelbe ezeket a háromflekkeket, kéthetenként, 88. október 13-ától 90. szeptember 25-ig. Egyik-másik íráson lehetett volna talán igazítani, kiegészíteni, lábjegyzetelni, de végül is nem nyúltam egyikhez sem, mert az egészet akartam békén hagyni, nem akarva megzavarni azt az időt, amely itt, akár egy jó, régi premodern regényben vagy egy valóságos "naplóban": múlik. Mert mintha ilyen könyv lenne ez is: múlik benne az idő."


Hahn-hahn grófnő pillantása

Lefelé a Dunán

„Hahn-Hahn grófnőről a gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a papíron, a másik mindig egy férfin - kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A regény e létező (imaginárius?) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a világot.


Harabal könyve

Az Úristen leküldi két angyalát a földre - akadályozzanak meg egy angyalcsinálást. Csocsó és Balázska emberi formában, állami rendszámú Ladában riogatja a környék lakóit. (Kelet-európai paranoia: az ember azt képzeli, üldözik - és tényleg üldözik.) Az író eközben mesterségével viaskodik: ezúttal egy másik kelet-európai író, Hrabal a tárgy. („Mint két tojás, úgy különböztek.”) Anna, az író felesége nem viaskodik a történtekkel, hanem éli őket. Beleszeret a cseh kollégába, megosztja vele gondolatait és történeteit.


Biztos kaland

Czeizel Balázzsal közösen

"Miért kell egy könyvet hátulról lapozni, azaz miért van az eleje a végén, miért kell váratlanul a közepéről a végére ugrani, azaz az elejére, s onnét már rendesen előre, azaz hátra? Milyen szokásokat akar ez megzavarni? A albumlapozgatást? Mert mintha egy családi albumból volnának a képek. Kié ez az album? A fotósé? Mi az, hogy fotós? Ugyanaz, mint az író? Mi az, hogy író? Ki? Én? Az elbeszélő én? A fotós tehát az elnéző én? Mi az, amit így elnézünk, vagyis mik ezek a fényképek mint írások és a szövegek mint képek? Miről beszélnek?


A kitömött hattyú

Tessék, mondjuk, Csehovra gondolni, és Bulgakovra, ezen méltánytalanságokban gazdagon részesült kelet-európaiakra, akik mégis tévedhetetlenül tudták, mi a fontos. Mondjuk: az egész. (Az Egész.) Vagy az a no, minden szenvedés okozója, aki a kertben elfordítja tőlünk könnyes arcát... És nézve és tudva a könnyes arcokat, meglátni mindent, és számba venni mindent, minden másodrendű frissességű lazacot meg tokhalat, drága Arcsibald Arcsibaldovics.


Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk

„Én, Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig.”Így kezdődik Csokonai Lili könyve. Regény és önéletrajz, látomás és valóság. Egy árván maradt lány sivár, profán kálváriája a mai ember számára szakrális nyelven.


Bevezetés a szépirodalomba

Bevezetés a szépirodalomba

Fülszöveg, avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. Élt egyszer egy Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni.


A szív segédigéi

Bevezetés a szépirodalomba

Az tud beszélni, aki reménykedni tud, s viszont.

Ludwig Wittgenstein


Előszó


A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Csak bevezetésük nincs. Ezért határoztam el, hogy ezt a történetet úgy írom meg: igényeljen bevezetést.


Majdnem két hete már, hogy az anyám meghalt, munkához kell látnom, mielőtt a temetéskor roppant heves kényszer, az írjak-róla vissza nem változik azzá a bárgyú szótlansággá, amellyel a halál hírére reagáltam.


Daisy

Opera semiseria egy felvonásban

Kis magyar pornográfia

Bevezetés a szépirodalomba

A cím nem az olvasók megtévesztésére szolgál. A könyv valóban kicsi, pornográf és mindenekelőtt magyar: kicsinységében és pornográfiájában is: minden sorát a magyar közel- és távolabbi múlt hatja át, az anekdotákat ugyanúgy ez a valóság teremtette, ahogy a nekünk szegeződő, véget érni nem akaró kérdéseket, az első fejezet "hibás magyarsággal, remegve írt" jelen-történetkéit éppúgy, mint a tükörfejezetben "a lélek mérnökének" kalandjait.