Szilasi László: Zsófia szüzessége

" Ha ott ültek a nagy vacsoraasztal körül és bricseszük buggyosodott, tele aprófeju bogánccsal, és vastagon felhozött a szaguk - az átizzadt és rájuk száradt ingek fojtó, bosszantó módon mégsem kellemetlen szaga - ilyenkor mégis el tudott gyengülni a felemás érzéstol, hogy gyulölje vagy szeresse oket." 3

I. Zárt és nyitott: az otthon és az idegenek

Azt nem tudom, hogy elso: érzékelo , második: retrospektív, értelmezo vagy harmadik típusú: történeti olvasás volt-e,megértés (intelligere) , értelmezés (interpretare) vagyalkalmazás (applicare) , 4 mindenesetre amikormost, tizenöt év után, eloször olvastam (újra) Esterházy Péter Fuharosok címu regényét, elso alkalommal szinte kizárólag csak a saját, akkorimargójegyzeteimre voltam képes igazán figyelni.

Az derült ki belolük, hogy a szöveg stílusát egységesnek, az elmondotttörténetet pedig zártnak és átláthatónak véltem, ám a jelentéstulajdonítást,sajnos, ideiglenesen halasztanom kellett, a szentenciózus idézetekigen nagy, ráadásul roppant bizonytalan száma, diszperz és szerteágazóvolta miatt - a szöveg jelentésérol majd késobb nyilatkozom, ha majdminden idézetet megtaláltam és saját szövegkörnyezetében megértettem. Nagyon zárt és nagyon nyitott tereket érzékeltem teháta szövegben, mint az egykorú recepcióban 5 oly sokan.A szöveg stílusának egységes sége, 6 tömör ségeés ökonomikus sága hangsúlyozottan zárt (balladisztikus,példázatos, mitikus, allegorikus) olvasási alakzatokat hívott elo, 7 melyeket azonban a legtöbb esetben alaposan fellazított az idézetek dezintegráló ereje. Amikor tehát Balassa Péter azt mondta,"[a] történéssor téli hajnalon, valamikor , a század végi orosz-kelet-európaifalusi világ kellékei, atmoszférája, ornamensei, illetve ZÁRT [Kiemelésitt tolem. Sz. L.] tere és valamilyen NYITOTT [Kiemelés itttolem. Sz. L.], szakaszosan ismétlodo "népvándorlás", "tatárdúlás"(stb.) stilizált, történelmileg változó pankrációja között zajlik", olyan értelmezését adta a szövegnek, amelyben az - mellékesen- eleve tematizálni látszik saját késobbi fogadtatásának fobb kereteitis.


Odorics Ferenc: Nem (a) Fuharosokat olvasom

Mégiscsak csalódást okozok. Eloadásom, amennyiben képesvalamiképp kielégíteni a nyilvános rendezett beszéd mufaji követelményeit,több szempontból is töredékes lesz. Töredékes, mert ma délután csupánaz elso rész hangzik el. Mondhatnám: így három óra tájt csak egy fél-elo-adásmegtartására vagyok képes. Töredékes, mert szándékosan - persze nembiztos, hogy sikerrel - szegül szembe az egészelvuség kommunikációsnormájának.

A Fuharosok at olvasom.

Nem a Fuharosok at olvasom.


Szabó Gábor: Daisy. Ágnes. Ki szavatol

A kanonizálódás során a múlt szövegei a mindenkori jelennel folytatnak párbeszédet, és szerencsés esetben ennek a dialógusnak köszönhetően ölthetnek időről-időre új alakot. A szövegek ilyenkor nem csupán saját aránymódosítási, alakváltoztatási képességükről tesznek tanúbizonyságot – ahogyan ezt Pierre Menard emlékezetes kísérlete már több, mint fél évszázada igazolta, többek közt azzal, hogy Borges erről tudósító emblematikus szövege azóta maga is számtalan eltérő magyarázat eredményeképp formálódott újra az idők folyamán –, hanem ezzel együtt polemikus viszonyba kerülnek saját egykori értelmezéseikkel is. Részint ezzel indokolható, hogy a Bevezetés… előtt megjelent, korai Esterházy-szövegek többsége most izgalmasabbnak tűnik – vagy legalábbis másként tűnik érdekesnek –, mint arról a kortárs kritikai befogadások tanúskodni látszottak.


Kálmán C. György: Örök karnevál

Nem hiszem, hogy vitás lenne: 1979 legnagyobb irodalmi eseménye Esterházy Péter új könyvének megjelenése volt. Elképesztô volt már a címe is: Termelési-regény (kisssregény)

(s még hozzá a mûfajmegjelölô alcím: regény), egyszerre pofon az ötvenes éveknek (amikor a termelési regény burjánzott), a hatvanasoknak (amikor az új, úgynevezett haladó, ámde úgynevezett modern, úgynevezett közérthetô, mégis úgynevezett merész eszközökkel dolgozó próza gyakran illette magát ezzel a megnevezéssel), valamint a hetveneseknek (amikor az új, nagy magyar regényre irányuló messianisztikus várakozás elkezdôdött, s talán azóta is tart, kis megszakításokkal). A könyv borítóját messzirôl fel lehetett ismerni (már amíg kapható volt a könyv): pispeklila, ahogy a szöveg maga utal rá, s ha egyes vélemények szerint nem is épp olyanra sikeredett, mindenesetre: feltûnô, kihívó, vad színben pompázott. S ha még alaposabban megnézte valaki a könyvet: két könyvjelzô volt benne, egy fekete meg egy fehér, mint valami imakönyvhöz vagy vaskos konkordanciához.


Bán Zoltán András: Fancsikó és Pinta - valamint Hegel

Esterházy Péter elsô könyvét nyilvánvalóan nem lehet újraolvasni a szerzô késôbbi mûveirôl való tudás nélkül. Hermeneutikai közhely persze, hogy egyetlen mûvet sem lehet ártatlanul olvasni, minden befogadás, akarva-akaratlanul, tudatában van a korábbi befogadásoknak, de jelentôs mûvészek esetében még fokozottabban igaz, hogy a késôbbi mûvek, éppen mert jelentôsek, jelentôsen átírják a koraiakat. Ekkor úgy olvassuk (hallgatjuk, nézzük) a korai alkotásokat, mintha azok valamilyen módon már megjósolnák az utánuk következôket, a "zsengék" elôfutáraivá válnak a késôbbi, jelentôsebb mûveknek, így hajlamosak rá, hogy elveszítsék egykori ártatlanságukat, mûvészi önállóságuk veszélybe kerül, e mûvek némileg a dokumentumhoz kerülnek közel. Vagy pedig, a késôbbi mûvek fényében, az értékük megnô, minden egykori véletlenszerûség és esetlegesség most jóserejû, tudatos döntésnek látszik.


Lelkes Péter: Grazi jelentés

TIK a beceneve a Mürzgrabenstrassén immár huszonöt éve működő Theater im Keller elnevezésű pinceszínháznak. Prototípusa ez a kultúra föld alatti menedékeinek.

A tompa fényű előtérben maga a rendező tölti be a ruhatáros szerepét, sőt az igazgató, a bozontos hajzatú Norbert Hainschek sem átall (utál? – kérdezhetné Esterházy) beülni a pénztárba, ha a helyzet úgy kívánja. Szinte földöntúli elhivatottságtól fűtve magyaráz küldetéséről a szomszédos, Emil nevű törzspresszóban. „Az életemet tettem rá, hogy magyar, szlovén és más déli és keleti szomszédaink színpadi szerzőit bemutassam az osztrák közönségnek. Pokolian nehéz becsalogatni a színházba a graziakat számukra ismeretlen írók darabjaihoz. Polgáraink eléggé sznobok: ha ismeretlen az író, legalább jöjjön Párizsból, származzon Angliából, vagy legyen amerikai. A keleti árucikknek stichje van; cseh, lengyel és magyar szerzők bemutatásánál működésbe lépnek az előítéletek. De azért kétszázötvenezer lakosból mindig akad néhány, aki eljön előadásainkra, és ez nekem nagy elégtétel.”


Nagy Gabriella: A lehetőségek "korlátlan fosztogató tartománya"

Értelmezéskísérlet Esterházy-szimfóniára, szabad ötletekkel


Ne legyünk rigorózusak, tekintsünk el a műfaji/műnembéli kánontól. Legyünk léhák. Tekintsünk el Esterházytól (az öreg indián törzsfőnök, atyánk). A szöveg a lehetőségek korlátlan tartománya. Helyezzük magunkat kényelembe. Azaz nem elvárni (nem remélni). A játékban benne lenni (ugróiskola).


1. Esterházy-partitúra

„És fehér lovon bevágtat maga Joseph Haydn”


Esterházy Péter a Vígszínház drámapályázatára írt műve – operalibrettó (Daisy), rémhang-játék (Amál) stb. folytatásaként – szimfóniára komponált szövegdráma, (nyelv)zenedarab, nyelvi kódokban jegyzett partitúra. Pontos, de nem szigorú. Kötött, de improvizatív.

Egy régóta megírásra váró téma, amit a Búcsúszimfónia (Fisz-moll) és maga az Esterházy-legenda (Haydn tréfája Esterházy Miklós herceggel) jelent, kapott e drámában zenei formát. Az Esterházy-kalauzban veti fel az író egy regény ötletét: „a zenében sokkal több szép didaktikus effektus működik. Ezeket úgy hallom, mint egy regényt. Tudniillik a struktúrákat hallom, például írni egy regényt a Búcsúszimfóniára. A Haydn-darab felcsendül például az Amál című rémhangjátékban is.

A dráma (mint műfaji/műnembéli kísérlet) sokáig váratott magára, természetes utódja ez az eddigi sokszínű, gazdag, kevert műfajú szövegeknek. Esterházy a Bevezetésben (például) eleve olyan építménnyel, szerkesztéssel próbálkozik, amiben zene (és dráma/színház) konstrukciós elvként/formaként érvényesül.


Forgách András: „Máshonnét”

A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című új Esterházy-opusból (ha a könyvet egy egységnek tekintjük) én csupán a címadó novellával, hoppá, elszóltam magam, már fölösleges is megírni, szóval a címadó színdarabbal szeretnék foglalkozni, az hors d’oeuvre-ket, két rövidebb dramolettet ezúttal mellőzném.