Eörsi-bekezdések születésnapon

Ahogy szemgödre egyre mélyebb lett, így a szeme egyre beljebb és beljebb zuhant, egyre mélyebbről csillogott minden remény nélkül.

(a szem)

Ahogy szemgödre egyre mélyebb lett, így a szeme egyre beljebb és beljebb zuhant, egyre mélyebbről csillogott minden remény nélkül. Vége van, mondták a szemek, és semmi mást nem mondtak. A száj még próbálkozott. Utolsó lélegzetében is még kikérte magának, hogy - segítőkészen - cenzúrázzák, próbált úgy élni, mint addig, illetve próbált úgy halni, mint élni. De más halni, mint élni. Továbbra is szemtelenkedett az Istennel (ahhoz képest, hogy nem hitt benne, elég hevesen foglalkozott vele, komolyabban vette, mint sok hívő), ez az utolsó leheletig lehetséges, de nehezen összeegyeztethető - stilárisan - ama szemekkel. Lázadni lehet a halál torkában is, de szemtelenkedni nem. Nem jók az arányok; ilyenkor a nem létező Isten is nagyobb, mint az ember. Igaz, ő mindig fitytyet hányt ezekre az arányokra. "Hibáink rendesen azonosak az erényeinkkel."


Magyar író belép, avagy EU-próbaszöveg

A szöveg 2004. május 1-jére született, elhangzott a csatlakozás napján, a Litera egész napos rendezvényének estéjén, az A38 Hajón. Megjelent a Litera Eurovízió című antológiájában.


Az ÚR hangja: Unom Európát. Kérem a köpenyem. - Tegyük fel, hogy ennek kapcsán nem keveredik a Teremtés kabátlopási ügybe, és megtaláljuk a ruhatári cetlinket is. Akkor hogyan tovább. Hová. A nagyvilágon e kívül. Hej, ráérünk arra még.


Az élet képei

Az írás a Ma már csak emlék c. kötet előszavaként jelent meg 2002-ben a Városháza Kiadó gondozásában. A litera irodalmi portál Nagyvizitjének mellkéleteként tette közzé.


Azt gondolom (látom), hogy ez a válogatás nem akar elérni semmit, vagyis nem bizonyítani akar, nincs egy gondolat, amelyhez képek kerestettek volna, hanem voltak (vannak) a képek, és valaki, egy "szemes ember" tallózik, kóvályog köztük. Szempontjai esztétikaiak, amit egy album esetében természetesnek, sőt kötelezőnek hihetnénk, minthogy azonban egy diktatúrába pillantunk vissza, radikálisnak kell tartanunk.


Semmi művészet

Anyám kitálal (ária)



Nem az a baj, hogy nem értesz hozzá, ez ténykérdés, de már nem fáj, egy ideig fájt, de most már nem fáj, hanem hogy beszélsz a futballról. Más nézni a játékot, mint beszélni róla. A szó a probléma, kisfiam, és ne üvöltözz, és ne csúfolódj, – hát hülyén halok meg, ha nem mondja, anyuka –, igazam van. Persze hogy hozzátartozik a nézéshez is a szó, a duma, de az más, állni a pálya szélén, és közben megy a vaker, ott nem te beszélsz, hanem beszélődik, van a beszéd, te úgy mondanád, a pálya beszél.


Rubens és a nemeuklideszi asszonyok

Részlet: Holmi, 2006, november


RUBENS ÉS A NEM-EUKLIDESZI ASSZONYOK


RUBENS festő, hatvanhárom éves


FESTŐSEGÉD fiatalember, inkább harminc, mint húsz


ANGYAL nincsenek információink


BACCHUS Bacchus-közhely


ALBERT Rubens fia, harminc és negyven közt


HELENE Rubens fiatal felesége


GÖDEL matematikus, hatvan körül


RUBENS-ALAKOK


A falakon Rubens-képek; Rubens-önarckép; élőkép,


Rubens kiesik a képből


FESTŐSEGÉD Rubens meghalt


Zene


Utazás a tizenhatos mélyére


Futballozni mindenki futballozott, az is, aki nem, ez a futball sine qua nonja, de nem mindenki futballista. Én az voltam. Negyedosztályú futballista. Amikor ezt mondom (egyébként inkább ötöd; hol negyed, hol ötöd), a legtöbben elnevetik magukat, mintha tréfát hallanának, mintha önironikusan rögtön vissza is vonnám az állításomat, mintha a "negyedosztályú" jelző nevetségessé tenné a főnevet, mintha önkritikát gyakorolnék.

Ó, nem.


Utazás a tizenhatos mélyére

Kezdhetném az új fejezetet a következőképpen is: Esterházy Péter (nevek a szerkesztőség által megváltoztatva; a történetek valódiak), ez a roppant híres magyar író, olyan roppant híres volt, mint Felix Magath és Friedrich Schiller (a Schiller-évben) mindösszesen, aki ha kilépett az utcára, virágok nőttek a lába nyomában, és e virágok közt Heidi Klum rejtőzködött, hogy legalább egy pillantást vethessen a mesterre, nos ő aznap erkölcstelenül korán ébredt, stílusosan egy még az NDK-ból származó vekker gondoskodott arról, hogy ne késse le a Drezdába induló gépet - és ha így kezdeném, az fölfogható volna a Termelési-regény című könyvem paródiájaként, mely könyv azonban ez idő szerint még nem létezik németül, akkor meg minek Dunába (Rajnába, Elbába) önteni vizet, vagyis nem így kezdem az új fejezetet, noha tényleg rémületesen korán kellett kelni.


Utazás a tizenhatos mélyére

Most, hogy beálltam erre a "német-nem-német" világnézési idiotizmusra, most látom csak, hogy milyen sok a nem-német, vagy durvábban (de nem okvetlenül pontosabban): az idegen. Például a taxisok. Vagy a futball. A szőke, nordikus Asamoah (ghánai születésű német állampolgár a Schalke 04-ból, Gerald; a beceneve egyébként német szellemességgel Blondie, Szöszi). A futball egyszerre erősíti a klasszikus nemzetállam-fogalmat és teszi, ha nem is nevetségessé, de mulatságossá. Azt is látom, hogy szinte kivétel nélkül minden csapatban játszik "idegen", sőt, egész csapatok szerveződnek ilyen alapon; a mai ellenfél például a török Corumspor. Mennyire másképpen van ez nálunk, mennyire fölkészületlenek vagyunk mi erre. Mennyire más ritmusban... És akkor nagyon finoman fogalmaztam. (Nálunk még én is lehetek idegen, a kurrens kifejezéssel "idegen szívű", igaz, ehhez azért már jelentős hülyeségnek kell összegyűlnie, de végül is azért csak összegyűlt és gyűlik újra meg újra...)


Utazás a tizenhatos mélyére

Mielőtt a Ferihegyre induló taxiba szállnék, két dologra emlékeztetem magamat: az egyik, hogy ez egy "deutschlandreise", vagyis mostantól kezdve, folyamatosan németeket és nem-németeket kell látnom. Németországban mindent németnek fogok tekinteni. Nem egyszerű. A német emberekben mindig német embereket látni... És bármi történik, abból a német lélekre, szellemre, társadalmi reflexre következtetést levonni. Tüpis dájcs. Németország egy idegen szemével. És ez majd nyilván jól kapcsolódik valami szokásos német önismereti gyakorlathoz. Ha azt látom, hogy az átkelésnél megvárják a zöld jelzést, azt a legendás német fegyelmezettség és rend jelének veszem. Ha átmennek a piroson, abban a 68-as értékek integrálódását fogom észrevenni.


A szabadság nehéz mámora

Válogatott esszék, cikkek, 1996–2003

Mészöly Miklós tündöklése; Puskás, Gödel, passz; Boldogulás, boldogtalanulás, minden, semmi

Mészöly Miklós tündöklése*


Itt abba is hagyhatnám, ennél többet nem fogok mondani, csak ismételni. Kezdő író (nem kezdő) édesanyja olvassa az ellenőrző füzetben: Fia a pad alatt Mészölyt matatott. Büntetésül írja le százszor Mészöly Miklós nevét! Kérem személyesen ellenőrizni! Írjuk le százszor MM nevét, mintha jutalmul; ennyi ez.