1 könyv

Olvassunk Marnót!


A bizonyos szemszögből, amely szemszög leírásában okvetlenül szerepelne a Gutenberg-galaxis vagy a GG halála kifejezés, rémültnek nevezhető fölszólítás eredetije Tandori Dezsőre vonatkozott, vonatkozik (és, oh, Iljics, vonatkozni fog), olvassunk Tandorit; e mostani imperatív nem lecserélése amannak (a legkevésbé sem, és akkor még finom voltam), ellenkezőleg, nagy európai szerencsénkre egyszerre több szerzőt is lehet olvasni (pl. Ágoston Vilmost és Wass Albertet, zene: Janis Joplin öhördögi kacaja a Mercedes Benz végéről), és ebben az esetben..., de ne vágjunk a dolgok elébe!


Kell? Kell! Kell!

Azon célból, hogy az Elbeszélő Én - jön még Elbeszélő Énre dér - bármikor nehézség nélkül megnyithasson valamely kulturális intézményt, kieszelte a kulturális-intézmény-nyitogató figuráját, magyarul Literaturhausnyitogató, legalább két legyet ütve így egy csapásra, hogy azután nyitogatáskor erről az alakról mesélgessen.


Egy érdekes eljárásról

Eredendően A posztmodern L. I.


Bár

Sánta Ferenc nyolcvanadik születésnapja alkalmából - Isten éltesse! - újra vetítették a Húsz órát. Annak idején nemigen szerettem, illetve úgy pontosabb talán, hogy idegenkedtem tőle. A féligazságok vagy a félig kimondott igazságok kuszaságától, attól, ami jobb korokban akár erény is lehet: hogy mindenestül benne állt a jelenben, a Kádár-korszak élhető élettelenségében.


Nem tudom, miért

Meghalt Tábori György, színházcsináló, akit a világ George Tabori néven ismert; rövid á-val, hosszú ó-val, Tábóri, ejtették a nevét, ha "rendesen", de mindenesetre magyarul mondtuk, nem is tudták, kiről beszél az ember. Budapesten született 1914-ben, ahogy mondani szerette, a jó dolgok 14-ben kezdődtek. De más dolgok kevésbé voltak jók, 1936-ban Londonba emigrált, a Faludyéihoz mérhető kalandos háborús évek után tovább Amerikába. Auschwitzban az egész családját megölték, csak az anyja menekült meg, véletlenül.


Csalogány 26

Kémeim jelentették, hogy pár hete a Tygodnik Powszechnyben hatalmas, igen sötét hangszerelésű interjú volt Michnikkel a mai lengyel helyzetről Adam Michnik lidérces álmai címmel. A vége felé azt mondja: "Furcsa ország ez, ahol a csodák egyszerűen megesnek. Legalábbis néha. És érdekes, hogy semmi jót nem valósítunk meg teljesen, de ugyanígy a disznóságokat sem. Ami jobb időkben deprimáló, rossz időkben vigasz lehet." És mindjárt ez után: "Most beszélgettem épp Esterházy Péter barátommal, aki könyve bemutatójára látogatott hozzánk.


Lám és dacára

A mester a kazalnyi levonatot vizslatta. De ez már olyan kései terminusban történt, hogy már alig iktatható. Csak így utólag, a nyomdai bosszúságra (és költségre). Amolyan későn érő, zamatos, nyárutói gyümölcs módjára vagyunk. "A szaporodó jelek, barátom, ahogy valami kezdi fölenni magát. A jelen-idő nyeglesége, galambocska; s ha más lenne a közegünk, kemény, bánatos orgiát csapnánk, devernyáznánk hajnalokig, akár a hanyatló Rómában... Az elmuhuláás" - danászta még ő.


Igen

Minthogy jelen magyarázataim, melyek fokozással, mint teszem

azt Csibe, Csibbész és Csibbészer, már nem bővíthetők,

esetleg meghaladják az önök felfogóképességét, pöttönbrittök - vissza kell térnem egy experecebb módszerhez, mellyel gyakorta élek,

ha ködépeszű növendékeknek kell előadnom. Képzeljük el erre a célra, hogy önök néhány nebuló bandája, taknyosorrúak, libanyakúak,

gyapjasfejűek, belegabalyodva a nadrágtartójukba,

kidagalyodva a nadrágszárukból - szép így tovább, etciceró.


A tizenhatos mélyén

(a csodai csoda, ad notam a berni csoda) Ez a cím kétségtelenül megnyugtatóbban hatna a német olvasóra, ha én volnék Podolski vagy Torsten Frings. Nem én vagyok, ez legkésőbb mostanra kiderült. (Persze ha én volnék Podolski vagy Torsten Frings, akkor nem én írnám ezt a cikket. Ki tudja, milyen szöveg állna itt, mennyire megnyugtató vagy nyugtalanító?


Esti Kornél első gyilkossága

Vázlat