Most jut eszembe, mégis van művészet


Szütsnek, Vojnichnak


"Légy ellenállás"

Aki Babitsot szereti, rossz ember nem lehet. Aki őt népszerűsíti, az jót tesz. Megint Osztovits Ágnes Heti Válasz-beli könyvajánlójáról beszélek (Légy ellenállás. In memoriam Babits Mihály. Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Ferencz Győző. Nap Kiadó, Budapest, 2008. 2900 forint), és erre is, mint a múltkori, Celine-ről szóló írására rá van aggatva egy (úgy tűnik, újra divatba jött) vörös farok. Itt a farok így szól: "A közvélekedést olykor léha bonmot-k irányítják.


Semmi Mátyás (1)

Egy nap, egy szép nap – borban mosdott, kolbásszal törülközött –, egy fűszeres illatú, virágos budapesti nap – ez nem tréfa, különösen nem idegen honból plántált irónia, rest realizmus mindösszesen; jóllehet nem szeretnék aporpéteresen morgolódni, hogy bezzeg hajdan!, hajdan, mikor még borral, tyúkkal, kaláccsal kínálták az éhes vándort, ruhásat, álruhásat egyként, hajdan bezzeg valának még évszakok, kemény telek, reményes tavaszok, vad nyarak és mélabús őszök, és okulásunkra permutálhatnók a jelzőket, mélabús telek, kemény tavaszok, r


Fejezet, amelyben Esti Kornél nagy-nagy beszédet tart

miközben folyamatosan, következetesen és kaotikusan összezagyválja önnönmagát Esti Kornéllal (és akkor még rólam nem is beszéltünk)

Minden díszszónok rettenetes, így fogom kezdeni. Mondta Esti Kornél. (Valójában nem így kezdtem ott, Frankfurtban, 2004. október 10-én, a Paulskirchében, a Béke-díj ünnepélyes átadásakor, hanem hogy a szöveget Zsuzsanna Gahse fordította. Még azt is mondtam, hogy ez a mondat még nem a beszéd része. És ez sem. De aztán nem voltam következetes, és elkezdtem a beszédet, minden díszszónok rettenetes.) A nyár végén jelent meg a Rowohlt Berlinnél Christina Viragh fordításában (mellesleg egy kivételesen remek utószóval) Kosztolányi Dezso Esti Kornélja


Esti Kornél tökéletes élete

avagy Pierre Ménard, a magyar Don Quijote szerzője - vázlat

"S aztán eltelik harminc esztendő." (Darvasi László: Fernando Asahar tökéletes élete)


Csuday Csaba érdekfeszítő, a magyar "Don Quijote" történetéről szóló filológiai tüsténkedését olvasom, amely inkább mondható csöndes filológiai töprengésnek, mint aktualizáló sürgés-forgásnak - legföljebb annyiban, hogy megmozdít valamit az ünnepi év alkalmából a regény magyar szövegvalóságát illetően.


Ki a heccmester?

Bayer Zsolt ama cikke szó szerint szóra sem érdemes. Semmi. Széles Gábor ajánlata, hogy tekintsük egy lehetséges vita (miről is?) kiindulópontjának, komolytalan: vagy cinikus, vagy nevetséges.


Pír és savanykás

Fotográfia


Húsvéti gat-get

Jól telt a húsvét, vagy legalábbis volt egy jól telős vonala, keletkeztek csöndek, üldögélések, egyedül, könyvvel a sarokban, és a giccs határán, unokával az ölben. (Érdekes - triviális -, ha a giccs kedvezményezettje vagyunk, fütyülünk rá.) És egy elképesztő, fokhagymás báránycomb, Váncsa ihletésében, de tőle alkotó módon - és hálával - elszakadva. Az egész hét amúgy egy rémült, lassan olvadó dermedtségben, hétfőn meghalt egy barátunk, csak úgy, előzetes bejelentés vagy jelzés nélkül,


Figula Mihály,


Ellenszegezés avagy a babra

Az ország épül-szépül, illetőleg utoljára a mohácsi vészt követően volt ilyen állapotban, a rómaifürdői HÉV-megállóban újabban elektromos tábla mutatja – mintha a Puskásról elnevezett Népstadionban volnánk, csak kicsiben – részint a pontos időt, részint hogy mikor jön a következő szerelvény.


A paradox harmónia

Kiállítása nyílt Nádler Istvánnak a Stuttgart melletti Fellbachban (nyitva április 29-ig). Fellbach Berlin után talán a legfontosabb németországi magyar kultúrhely lett, ha hirtelen kérdésre nem is tudnánk megválaszolni, mit is értünk kultúrhelyen.