Termelési-regény

Termelési-regény

(kissregény)

I. (vagy Rövid) Fejezet,


melyben

a vezérigazgató elvtárs toppan a színre, amint épp meghasonlik önmagával, amire bő tér kínálkozik, lévén ő egy hármasiker, mely tény csak felületes pillantásra mulatságos, ám az elkerülhetetlen ingek, nyakkendők, nyakkendőtűk, pantallók, pecsétgyűrűk és az elbeszélőmód száma már jelzi is a tömör szomorúságot, mely az Olvasóra háramol


Termelési-regény

(kisssregény)

Ne aggódjék, mon ami, grammatikai bája van, és kész. A Termelési-regény e mondata Esterházy Péter minden írására azóta is érvényes.


Kálmán C. György: Örök karnevál

Nem hiszem, hogy vitás lenne: 1979 legnagyobb irodalmi eseménye Esterházy Péter új könyvének megjelenése volt. Elképesztô volt már a címe is: Termelési-regény (kisssregény)

(s még hozzá a mûfajmegjelölô alcím: regény), egyszerre pofon az ötvenes éveknek (amikor a termelési regény burjánzott), a hatvanasoknak (amikor az új, úgynevezett haladó, ámde úgynevezett modern, úgynevezett közérthetô, mégis úgynevezett merész eszközökkel dolgozó próza gyakran illette magát ezzel a megnevezéssel), valamint a hetveneseknek (amikor az új, nagy magyar regényre irányuló messianisztikus várakozás elkezdôdött, s talán azóta is tart, kis megszakításokkal). A könyv borítóját messzirôl fel lehetett ismerni (már amíg kapható volt a könyv): pispeklila, ahogy a szöveg maga utal rá, s ha egyes vélemények szerint nem is épp olyanra sikeredett, mindenesetre: feltûnô, kihívó, vad színben pompázott. S ha még alaposabban megnézte valaki a könyvet: két könyvjelzô volt benne, egy fekete meg egy fehér, mint valami imakönyvhöz vagy vaskos konkordanciához.