Publicisztika

Egy kék haris

A "kék haris" természetesen Esterházy híressé vált "kékharisnyájának" (Egy kékharisnya följegyzéseiből) a folytatása, olyan publicisztikát tartalmaz, amelyek folyamatosan reagálnak a napi eseményekre, évfordulókra, frissen megjelent, fontos könyvekre, hozzászólnak vitákhoz, kipécéznek idült ostobaságokat, jellemeznek egy-egy politikust, notórius parlamenti hozzászólót, reagálnak a közvéleményben fel-felbukkanó problémákra, babonákra, sajátos vélekedésre, "párbeszédbe elegyednek" mások írásaival, reagálnak bírálatokra, "megkeresésekre" stb.


Egy kék haris

Részletek az esszékötetből


Olvasó, te utolsó!; A ritmus – dicshimnusz; „Nem vagyok egy Berzsenyi..." – Esterházy Péterrel beszélget Petri György


Olvasó, te utolsó!


Az olvasó én vagyok.

Flaubert nyomán


Nemrégiben, a szokásos tanácskozások egyikén, egység és egyediség, nemzet és Európa, az ismert háziföladatok, valaki, helyes elvi alapvetéssel, úgy vélte, a legtisztább, ha angolul beszél, egy olyan nyelven, amelyet nem az édesanyjától tanult, mert ez az idegenség, ez az otthontalanság könnyebbé teszi a nem magyar résztvevőknek a megértést, nem kell a nyelv egyoldalú cinkosságával küszködni, vagy ha nem teszi könnyebbé, akkor példaszerűen rámutat a nehézségekre, nem fedi el azokat, mint szokás.


Az élet képei

Az írás a Ma már csak emlék c. kötet előszavaként jelent meg 2002-ben a Városháza Kiadó gondozásában. A litera irodalmi portál Nagyvizitjének mellkéleteként tette közzé.


Azt gondolom (látom), hogy ez a válogatás nem akar elérni semmit, vagyis nem bizonyítani akar, nincs egy gondolat, amelyhez képek kerestettek volna, hanem voltak (vannak) a képek, és valaki, egy "szemes ember" tallózik, kóvályog köztük. Szempontjai esztétikaiak, amit egy album esetében természetesnek, sőt kötelezőnek hihetnénk, minthogy azonban egy diktatúrába pillantunk vissza, radikálisnak kell tartanunk.


Magyar író belép, avagy EU-próbaszöveg

A szöveg 2004. május 1-jére született, elhangzott a csatlakozás napján, a Litera egész napos rendezvényének estéjén, az A38 Hajón. Megjelent a Litera Eurovízió című antológiájában.


Az ÚR hangja: Unom Európát. Kérem a köpenyem. - Tegyük fel, hogy ennek kapcsán nem keveredik a Teremtés kabátlopási ügybe, és megtaláljuk a ruhatári cetlinket is. Akkor hogyan tovább. Hová. A nagyvilágon e kívül. Hej, ráérünk arra még.


Eörsi-bekezdések születésnapon

Ahogy szemgödre egyre mélyebb lett, így a szeme egyre beljebb és beljebb zuhant, egyre mélyebbről csillogott minden remény nélkül.

(a szem)

Ahogy szemgödre egyre mélyebb lett, így a szeme egyre beljebb és beljebb zuhant, egyre mélyebbről csillogott minden remény nélkül. Vége van, mondták a szemek, és semmi mást nem mondtak. A száj még próbálkozott. Utolsó lélegzetében is még kikérte magának, hogy - segítőkészen - cenzúrázzák, próbált úgy élni, mint addig, illetve próbált úgy halni, mint élni. De más halni, mint élni. Továbbra is szemtelenkedett az Istennel (ahhoz képest, hogy nem hitt benne, elég hevesen foglalkozott vele, komolyabban vette, mint sok hívő), ez az utolsó leheletig lehetséges, de nehezen összeegyeztethető - stilárisan - ama szemekkel. Lázadni lehet a halál torkában is, de szemtelenkedni nem. Nem jók az arányok; ilyenkor a nem létező Isten is nagyobb, mint az ember. Igaz, ő mindig fitytyet hányt ezekre az arányokra. "Hibáink rendesen azonosak az erényeinkkel."


A tizenhatos mélyén

(a csodai csoda, ad notam a berni csoda) Ez a cím kétségtelenül megnyugtatóbban hatna a német olvasóra, ha én volnék Podolski vagy Torsten Frings. Nem én vagyok, ez legkésőbb mostanra kiderült. (Persze ha én volnék Podolski vagy Torsten Frings, akkor nem én írnám ezt a cikket. Ki tudja, milyen szöveg állna itt, mennyire megnyugtató vagy nyugtalanító?


Igen

Minthogy jelen magyarázataim, melyek fokozással, mint teszem

azt Csibe, Csibbész és Csibbészer, már nem bővíthetők,

esetleg meghaladják az önök felfogóképességét, pöttönbrittök - vissza kell térnem egy experecebb módszerhez, mellyel gyakorta élek,

ha ködépeszű növendékeknek kell előadnom. Képzeljük el erre a célra, hogy önök néhány nebuló bandája, taknyosorrúak, libanyakúak,

gyapjasfejűek, belegabalyodva a nadrágtartójukba,

kidagalyodva a nadrágszárukból - szép így tovább, etciceró.


Lám és dacára

A mester a kazalnyi levonatot vizslatta. De ez már olyan kései terminusban történt, hogy már alig iktatható. Csak így utólag, a nyomdai bosszúságra (és költségre). Amolyan későn érő, zamatos, nyárutói gyümölcs módjára vagyunk. "A szaporodó jelek, barátom, ahogy valami kezdi fölenni magát. A jelen-idő nyeglesége, galambocska; s ha más lenne a közegünk, kemény, bánatos orgiát csapnánk, devernyáznánk hajnalokig, akár a hanyatló Rómában... Az elmuhuláás" - danászta még ő.


Csalogány 26

Kémeim jelentették, hogy pár hete a Tygodnik Powszechnyben hatalmas, igen sötét hangszerelésű interjú volt Michnikkel a mai lengyel helyzetről Adam Michnik lidérces álmai címmel. A vége felé azt mondja: "Furcsa ország ez, ahol a csodák egyszerűen megesnek. Legalábbis néha. És érdekes, hogy semmi jót nem valósítunk meg teljesen, de ugyanígy a disznóságokat sem. Ami jobb időkben deprimáló, rossz időkben vigasz lehet." És mindjárt ez után: "Most beszélgettem épp Esterházy Péter barátommal, aki könyve bemutatójára látogatott hozzánk.


Nem tudom, miért

Meghalt Tábori György, színházcsináló, akit a világ George Tabori néven ismert; rövid á-val, hosszú ó-val, Tábóri, ejtették a nevét, ha "rendesen", de mindenesetre magyarul mondtuk, nem is tudták, kiről beszél az ember. Budapesten született 1914-ben, ahogy mondani szerette, a jó dolgok 14-ben kezdődtek. De más dolgok kevésbé voltak jók, 1936-ban Londonba emigrált, a Faludyéihoz mérhető kalandos háborús évek után tovább Amerikába. Auschwitzban az egész családját megölték, csak az anyja menekült meg, véletlenül.


Bár

Sánta Ferenc nyolcvanadik születésnapja alkalmából - Isten éltesse! - újra vetítették a Húsz órát. Annak idején nemigen szerettem, illetve úgy pontosabb talán, hogy idegenkedtem tőle. A féligazságok vagy a félig kimondott igazságok kuszaságától, attól, ami jobb korokban akár erény is lehet: hogy mindenestül benne állt a jelenben, a Kádár-korszak élhető élettelenségében.


Egy érdekes eljárásról

Eredendően A posztmodern L. I.


Kell? Kell! Kell!

Azon célból, hogy az Elbeszélő Én - jön még Elbeszélő Énre dér - bármikor nehézség nélkül megnyithasson valamely kulturális intézményt, kieszelte a kulturális-intézmény-nyitogató figuráját, magyarul Literaturhausnyitogató, legalább két legyet ütve így egy csapásra, hogy azután nyitogatáskor erről az alakról mesélgessen.


1 könyv

Olvassunk Marnót!


A bizonyos szemszögből, amely szemszög leírásában okvetlenül szerepelne a Gutenberg-galaxis vagy a GG halála kifejezés, rémültnek nevezhető fölszólítás eredetije Tandori Dezsőre vonatkozott, vonatkozik (és, oh, Iljics, vonatkozni fog), olvassunk Tandorit; e mostani imperatív nem lecserélése amannak (a legkevésbé sem, és akkor még finom voltam), ellenkezőleg, nagy európai szerencsénkre egyszerre több szerzőt is lehet olvasni (pl. Ágoston Vilmost és Wass Albertet, zene: Janis Joplin öhördögi kacaja a Mercedes Benz végéről), és ebben az esetben..., de ne vágjunk a dolgok elébe!


A paradox harmónia

Kiállítása nyílt Nádler Istvánnak a Stuttgart melletti Fellbachban (nyitva április 29-ig). Fellbach Berlin után talán a legfontosabb németországi magyar kultúrhely lett, ha hirtelen kérdésre nem is tudnánk megválaszolni, mit is értünk kultúrhelyen.


Ellenszegezés avagy a babra

Az ország épül-szépül, illetőleg utoljára a mohácsi vészt követően volt ilyen állapotban, a rómaifürdői HÉV-megállóban újabban elektromos tábla mutatja – mintha a Puskásról elnevezett Népstadionban volnánk, csak kicsiben – részint a pontos időt, részint hogy mikor jön a következő szerelvény.


Húsvéti gat-get

Jól telt a húsvét, vagy legalábbis volt egy jól telős vonala, keletkeztek csöndek, üldögélések, egyedül, könyvvel a sarokban, és a giccs határán, unokával az ölben. (Érdekes - triviális -, ha a giccs kedvezményezettje vagyunk, fütyülünk rá.) És egy elképesztő, fokhagymás báránycomb, Váncsa ihletésében, de tőle alkotó módon - és hálával - elszakadva. Az egész hét amúgy egy rémült, lassan olvadó dermedtségben, hétfőn meghalt egy barátunk, csak úgy, előzetes bejelentés vagy jelzés nélkül,


Figula Mihály,


Ki a heccmester?

Bayer Zsolt ama cikke szó szerint szóra sem érdemes. Semmi. Széles Gábor ajánlata, hogy tekintsük egy lehetséges vita (miről is?) kiindulópontjának, komolytalan: vagy cinikus, vagy nevetséges.


"Légy ellenállás"

Aki Babitsot szereti, rossz ember nem lehet. Aki őt népszerűsíti, az jót tesz. Megint Osztovits Ágnes Heti Válasz-beli könyvajánlójáról beszélek (Légy ellenállás. In memoriam Babits Mihály. Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Ferencz Győző. Nap Kiadó, Budapest, 2008. 2900 forint), és erre is, mint a múltkori, Celine-ről szóló írására rá van aggatva egy (úgy tűnik, újra divatba jött) vörös farok. Itt a farok így szól: "A közvélekedést olykor léha bonmot-k irányítják.


...69, 70, 71...

Tandori Dezső 70 éves

Ha versenyt rendeznék, lót, kinek köszönhetem a legtöbbet a kortárs magyar művészetből, akkor jó esélyekkel indíthatnám a Tandori nevűt, muraközi és arabs telivér természetes keveréke, kis hucul beütéssel, tétre, helyre, befutóra, még ha nem is tudom, hogy az mit jelent.