Próza

A következő nap

Nem emlékszem a napra, hogy mikor, nem tudom, hol állt akkor a közép-európai égbolton vakon fénylő melyik égitest, vagy éppenséggel nem is tudhattam volna, mert feketébe hajló esőfelhők húztak Leopold Bloom családjának házától egészen a Duna lapályáig, mely még hűségesen őrizte a római legionáriusok magányos talpának… hát ha a nyomát nem is, de az emlékét, nem emlékszem, mikor írtam le először a pacal szót. Kezdetben nem a szó volt, hiába tudjuk így egy megbízhatónak nevezhető forrásból, hanem a pacal maga.


Még és már, van és nincs

Ha valaki 1917-ben születik, még nem szükségszerű, hogy tudja azt, amit Szabó Magda azért és csak azért tud, mert 1917-ben született. Azon írókra, akik nők, nem szoktuk mondani, hogy nagy öregek Az utolsó nagy-öreg-generáció a Határ-Faludy-Fejtő belsőhármas volt, van.


Semmi Mátyás (1)

Egy nap, egy szép nap – borban mosdott, kolbásszal törülközött –, egy fűszeres illatú, virágos budapesti nap – ez nem tréfa, különösen nem idegen honból plántált irónia, rest realizmus mindösszesen; jóllehet nem szeretnék aporpéteresen morgolódni, hogy bezzeg hajdan!, hajdan, mikor még borral, tyúkkal, kaláccsal kínálták az éhes vándort, ruhásat, álruhásat egyként, hajdan bezzeg valának még évszakok, kemény telek, reményes tavaszok, vad nyarak és mélabús őszök, és okulásunkra permutálhatnók a jelzőket, mélabús telek, kemény tavaszok, r


Változatok LP-témákra

(Talán szerencsésebb volna, ha zenészek volnánk, ott ez a változatokosdi természetesebben, mindenesetre olajozottabban működik, de nem vagyunk zenészek. Az utolsó két darab, ahogy az intarzia is mutatja, a Mellékszereplőkből vett idézeteket tartalmazó A próza iszkolásából vett szövegek átírása; a többi LP első kötetéből, a Két sötétedésből vett részeket írja át (tovább, szét, összevissza, meg, le etc.). A kötetet, melyet birtoklok, 1976. februári dátummal dedikálta nekem Péter, kartársi szeretettel. Kelt Budán. Közben elmúlt egy kis idő.