Javított kiadás

Javított kiadás

"Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a "dologról", amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam).


Javított kiadás


[ceruzával, nagyon gyorsan írva, lépést akartam tartani az agyammal, a mozgásba hozott agyammal]


Amit még sose: félek. Életfélelem. A félelem egész garmadája van bennem. Rögtön a legegyszerűbb: hogy kitudódik. Úgy értettem, ez idő szerint hárman tudnak róla. Remélhetőleg senki nem pletykál. Pedig nagy téma. De nekem mindenre föl kell készülnöm. Ez az írás is az. Nem védekezés, nem magyarázkodás: pozíciókeresés. Keresem a helyem, az új helyem. Meg akarom állapítani a viszonyomat ehhez meg ennek a következményeihez.


Nem szeretném, sőt nem akarom (ezt úgy mondom, mint egy gyerek, aki még azt hiszi, ő mondja meg, milyen a világ), hogy olyan helyzetbe kerülhessek, hogy valaki mond valamit, és nekem el kell pirulnom. Szégyenkezem, igen, sőt, szégyenben vagyok, de nem akarok kiszolgáltatottan pironkodni.


Bán Zoltán András: Fancsikó és Pinta - valamint Hegel

Esterházy Péter elsô könyvét nyilvánvalóan nem lehet újraolvasni a szerzô késôbbi mûveirôl való tudás nélkül. Hermeneutikai közhely persze, hogy egyetlen mûvet sem lehet ártatlanul olvasni, minden befogadás, akarva-akaratlanul, tudatában van a korábbi befogadásoknak, de jelentôs mûvészek esetében még fokozottabban igaz, hogy a késôbbi mûvek, éppen mert jelentôsek, jelentôsen átírják a koraiakat. Ekkor úgy olvassuk (hallgatjuk, nézzük) a korai alkotásokat, mintha azok valamilyen módon már megjósolnák az utánuk következôket, a "zsengék" elôfutáraivá válnak a késôbbi, jelentôsebb mûveknek, így hajlamosak rá, hogy elveszítsék egykori ártatlanságukat, mûvészi önállóságuk veszélybe kerül, e mûvek némileg a dokumentumhoz kerülnek közel. Vagy pedig, a késôbbi mûvek fényében, az értékük megnô, minden egykori véletlenszerûség és esetlegesség most jóserejû, tudatos döntésnek látszik.


Bán Zoltán András: A realizmus diadala

Május 16-án Morcsányi Géza, a Magvető igazgatója külön sajtótájékoztatón mutatta be Esterházy Péter új, eddig titkoban tartott kötetét. A szokásos Esterházy-fakszni, gondoltam léhán, és eszem ágában sem volt ellátogatni a Centrál kávéházba. Aztán persze elakadt a lélegzetem.


Radnóti Sándor: Kelet-európai diszharmónia

„Aki azt hiszi, nyers dokumentumkötetet tart a kezében, téved. A talált tárgy az írói műhelybe került, és meg lett formálva. Míg a nagy korpusz hőse az elképzelt és lehetséges (vagy lehetetlen) apák galériája, illetve a "reális" apa (akinek realitását már előzőleg ellenpontozza, kompenzálja, múltba meríti a számozott mondatok apaáradata), addig a Javított kiadásé az író, akinek egész világa kizökkent, két sarkpontja csúszott ki a helyéről: saját emlékeihez és saját munkájához való viszonya.”


A Harmonia Caelestis két részből áll. Az első apafantazmagóriákat tartalmaz, a második egybefüggő családtörténet, amelynek középpontjában egy apa áll. Az író mindkettőhöz bőven merített családja történelméből és történetéből; a második - könnyebb - darabról bízvást elmondható, hogy mintája saját családja, saját édesapja volt. E mintától szükségképpen és tudatosan is eltért, de a cél mégiscsak egy valóságos apa képének felidézése és megörökítése.


Dobos István: Az értelmezés lezárhatatlansága - Mediális játékterek az önéletírásban


A teljes szöveg itt olvasható



 



A könyvborítón látható lovas képe szakadozott, negatív változata a Harmonia caelestis fedőlapjáról ismert barokk főúr alakjának. E megrepedt (széttépett?) kép egyszerre vetíthet előre folytonosságot, s megszakítottságot. Az alcím "- melléklet a Harmonia caelestishez - s az előszó a maga intéseivel és óvásaival együtt - "Szeretném, ha ezt a könyvet kizárólag az olvasná, aki már a Harmoniát olvasta" (5.) - a Javított kiadást bizonyos értelemben az előző könyv rontott változatának tünteti föl. A Harmonia caelestis több lehetséges regénykezdést képzelt el, s eldöntetlenül hagyta, melyik tekinthető elsődlegesnek; a Javított kiadás elbeszélője több lehetséges folytatást vázol fel. A Harmonia caelestis teremtett elbeszélője az elképzelt apák alakjával együtt önmagát is folyton újralétesítette.


Bacher Iván: A könyv


„Ettől a történettől nem bír szabadulni az ember. (...)

Ez a könyv mégiscsak valami olyas dolognak a diadala, abszolút győzelme, mindenekfelettisége, örök igazsága, lebírhatatlansága, amiről azt szokás mondani, hogy nem fontos, halódik, végit járja, vége van, meghalt, nincsen tovább, nem maradt írmagja sem.”

Mindegy, hogy ha valaki ír valamit, az még egy embernek lesz fontos, vagy még egymilliónak. Majdnem mindegy. De mégsem egészen így van.

Esterházy Péter legújabb könyvét - egy perccel ezelőtt tettem le, hogy ezeket írom - százezrek fogják olvasni. Csak magyar nyelven annyian. Már most, megjelenése után két héttel, tízezrek el is olvasták. Túl vannak rajta. (Jó könyves kapcsolataim miatt, mellesleg a szerzővel egy könyvesboltba járunk, tudom, hogyan fogy a könyv. Nagyon.) E két hét leforgása alatt már egy félkönyvnyit össze is írtak róla. Mert muszáj róla szólni. Én se tudom tenni a magam szerény dolgát tovább (szerényen), ha nem szólok, nyugtázok, ha nem tudom, vagyis írom le ezeket.


Kránicz Gábor: ÉDESAPAssió

Ha végigtekintünk a Javított kiadás kritikáin, akkor megfigyelhetjük, hogy a recenziókban a szövegről alkotott kép meglehetősen sokszínű, a kritikák többsége azonban megegyezik abban, hogy az elbeszélő utasítása szerint együtt olvassák a Javított kiadást a Harmonia cælestissel.[1] Különösen érdekes, hogy a szöveg értelmezésekor olyan fogalmak kerültek előtérbe, melyek magyarázata már nemcsak irodalmi, és történelmi, hanem teológiai kontextust is igényelt. A Javított kiadás kritikáiban fontos kérdéssé vált a “megbocsátás”, az “árulás” a “szenvedés” és a “szabad akarat” problémája[2]. Ha ezeket a fogalmakat egy történelmi olvasatban értelmezzük, mely a rendszerváltást megelőző időszakot veszi alapul, akkor az értelmezés könnyen eljuthat a napi politika szintjére.


Bojtár Endre: 1 könyv - 1 (történelmi) bohóctréfa

„Az ügynök-apa e könyvet szülõ története olyan abszurd, s ugyanakkor maga a könyv olyan remekbe formált, hogy egy pillanatra átfutott az agyamon, az egész nem valami újabb spionjáték-e.”


„Az lenne jó, ha olyan lenne az egész, mint egy bohóctréfa."

(Esterházy Péter: Termelési-regény)


2000 január végén, amikor az édesapjának, Esterházy Mátyásnak szentelt, róla szóló Harmonia cælestis már készen volt, de még nem jelent meg, Esterházy Péter szinte véletlenül-mellékesen megkapott a Történeti Hivatalban négy vastag dossziét, bennük Esterházy Mátyás kézzel írott több száz jelentése: kiderült, hogy az apa 1957-tõl 1980-as nyugdíjaztatásáig Csanádi fedõnéven III/III-as ügynök volt, aki jó munkája eredményeképpen késõbb a kémelhárítási osztálynak is jelenthetett, sõt, 1975-tõl tmb.-vé, titkos megbízottá lépett elõ. (Az író önmarcangolóan túlzó kommentárja szerint "Tmb. az az, aki elvi meggyõzõdésbõl teszi, az ügynököt azt vagy kényszerítik, vagy megfizetik. Szóval már nem kell kényszeríteni..." - 260.)


Verbesserte Ausgabe


Im Januar 2000 entdeckte Péter Esterházy die Agentenakte seines geliebten Vaters, dem er mit seinem weltweit gefeierten Roman Harmonia Cælestis ein literarisches Denkmal gesetzt hatte. In Verbesserte Ausgabe berichtet er von dieser persönlichen Tragödie — ein literarisches Dokument von einer zeitgeschichtlichen Bedeutung weit über Ungarn hinaus.



Esterházy Péter könyvei a Berlin Verlagnál.



 


Megjelent a Javított kiadás orosz nyelven

EP Krasznojarszkban és Moszkvában mutatja be az új kiadást


A Javított kiadást a HC kiadója, az NLO (Novoje Lityeraturnoje Obozrenyije) jegyzi. A kiadó és a Moszkvai Magyar Kulturális Központ meghívására utazik az író Krasznojarszkba, az ottani könyvvásárra, majd Moszkvába.



Krasznojarszkban november 8-án, Moszkvában a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központban pedig november 11-én rendezik a könyvbemutatót.