Hahn-hahn grófnő pillantása

Hahn-hahn grófnő pillantása

Lefelé a Dunán

„Hahn-Hahn grófnőről a gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a papíron, a másik mindig egy férfin - kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A regény e létező (imaginárius?) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a világot.


Hahn-Hahn grófnő pillantása

– lefelé a Dunán –

1. „Ne csácsogj. Növeled a káoszt.”

Volt nekem egy távoli, fantasztikus és titokzatos nagybátyám, akit mindenki csak Robertónak hívott, mintha olasz selyemfiú lett volna, kivéve apámat, ő nem hívta sehogy, „nevét nem vette ajkára”. Nem vér szerinti rokon, egy nagynéniszerűség férjeként lett rövid ideig családtag, anyai ágon, mégpedig épp ott, ahol ez az ág játékosan és sorsszerűen érintette az apai ágat – egy a folyó, akárhány ága-boga van is.


Selyem Zsuzsa: 768 = 186

Jegyzetek


Pedig az Írás olyan, hogy a gyermekkel együtt növekszik, de én nem akartamkisdeddé válni s dagadva az önhittségtolmagam elott igen nagyszerunek tuntem fel . 1

Naivitásom pedig arra késztetett, hogy csak az ismert jelentéseket vegyem szemügyre, ráhagyatoztam, rémüldöztem, mindig rosszkor.


A két kezdet és a másik


A pontosságra törekvo regényíró nem regényt ír a Dunáról - azt kíséreli meg, azt írja, azt kíséreli meg írni, hogy a regény a Duna. Azt, hogy mi a regény és micsoda a Duna, nem jó elore tudni, még az olvasónak sem. Szent Ágoston idézett olvasási stratégiájára gondolva: akkor az olvasó dagad, nem a Duna, nem a regény.

Két kezdet: induljunk el onnan, hogy nem tudni, mi a regény, mi a Duna, és olvassuk a könyvet, ezt a téglatest alakú tárgyat, melyben betuk sorakoznak egymás után. Az olvasás lineáris folyamata során tudható meg (ha egyáltalán), hogy mi a regény, mi a Duna. Nem általában, a következtetések csak erre a regényre, erre a Dunára, erre az olvasatra érvényesek. Az olvasásnak ebben a pillanatában.