Elbeszélés

Pápai vizeken ne kalózkodj!

„Arra kérem az olvasót ne gondolja, hogy

öntelt vagyok. Én sem hiszem azt, hogy

jogom van megállapítani: Ilyen a valóság!

Vagy akár csak: Nézd, ilyen vagyok én!”


(H. E. Nossack: Az elveszett fivér)


Pápai vizeken ne kalózkodj!


„Általában véve vigyázz. Az első benyomás igen fontos, ha nem épp a legfontosabb. Figyelmes legyél, és érzékeny, de ne finnyás.


Fancsikó és Pinta

Írások egy darab madzagra fűzve

– Részletek az elbeszélésciklusból-



Szavak a Fiú ajkáról, egy Előszó maskarájában



Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki. Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta. A három szó, mint három üveggolyó elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban.Fancsikóval és Pintával évekig éltünk együtt mint elválaszthatatlan jó barátok, okos és lusta, buta és lelkes kis srácok, akik időnként mesélnek, hazudnak, leteremtik a szülőket, ha kell, megalázzák őket, ha kell, megsimogatják arcukat, mindezt azért, hogy egyensúlyban tudjanak két életet tartani, mert erre a felnőttek a SOKMINDENFÉLE-ELFOGLALTSÁG miatt nem képesek.Fancsikóék a barátaim voltak, noha nem mások ők, mint akkori gondolkodásmódom, vágyaim és erőfeszítéseim két pólusa – mostani tudásom torzításában és tudatlanságom fényében.