Egy nő

Egy nő

A cím, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy féri elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése.


Egy nő

Részlet a regényből

Egy nő (1)


Van egy nő. Szeret.


Egy nő (2)


Van egy nő. Gyűlöl. Árnyék, így hív. Például ezt mondja: Hát itt?, ólálkodol, árnyék? Máskor meg ezt: Kelkáposzta lesz, árnyék, ebédre, rendben? Olykor pedig így tréfál: Előre vetem az árnyékom. Ez bizony én vagyok, rám vonatkozik. A tréfa nem okvetlenül jelent jókedvet, ám ha jókedvű, akkor előfordul, hogy fölkurjant: Árnyékvilág! Ezt is magamra kell vennem. Ha viszont kedvetlen – mondjuk telefonált a nővére Lübeckből, vagy úgy érzi, kövér, és hiába esküdözöm, hogy élek-halok a húsáért –, akkor odanyilatkozik, hogy én volnék az a fa, amelytől ő nem látja az erdőt. Nem tágítok mellőle. Ha kitátja a száját, áááá, én is tátogok. Ha leül, mellégubózom. Ha elájul, repülősót kérek. Lehunyja a pilláit, alig észrevehetően remegek. Ha fölemeli a kezét, magam is tornászom. Ha van tiszta falfelület, tud a gyerekeknek nyulat, kutyát és sast utánozni, ilyenkor nyúl, kutya és sas vagyok. Vágyódom rá, de eléggé nyögvenyelősen, cicózva halad az ügy; akadozunk. Hol közel vagyok hozzá, hol távol, de ebből nem következik semmi sem, szeszélyesen kell hajladoznom körötte, előtte, alatta, mögötte. Van valami apály-dagály a viszonyunkban. Hogyan érted ezt, árnyék?, dörren rám harsányan, ugyanis, ha megérzi a vágyamat, ha kiszimatolja, megnyugszik, vágyam nem vágyát korbácsolja föl, ellenkezőleg, belecsillapodik a birtoklásba.


Tarján Tamás: Egy másik nő

Igó Éva gazdag pályáján is emlékezetes állomás volt a Fuharosok történetmondó hősnőjének megjelenítése. Akkor az Esterházy-alapszöveg lirizált epikája örömest adta meg magát a szcenírozásnak: viszonylag könnyen ment végbe a narráció átlényegülése – az előadó- és a színházművészet köztes sávján kelt életre a fiatal lány felnőtté válásának misztériuma, a beavatás szertartásának istentelen szakralitása.

A terjedelmesebb és egészen más beszédmódú Esterházy Péter-könyv, az Egy nő dramatizálása, színpadra írása nem történhetett ilyen természetességgel. Az érezhetően magát, tehetségét ismét egy Esterházy-nőfigurára érlelő Igó Éva és alkotótársa, Rácz Erzsébet csak részben tudott fölébe kerekedni azoknak a nehézségeknek, amelyeket az egy és amelyeket a nő jelent prózapoétikai értelemben. A szerző annak idején „fokozással”, a probléma súlyosbításával „oldotta föl” a cím problémáját: „A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól.


Eine Frau


Nach dem großen Erfolg von Harmonia Caelestis, dem Festtag für die europäische Literatur, eine Liebeserklärung an die Frauen in 97 Kapiteln.



»Ein essayistisch-erotisch-textliches Experiment ... mit erstklassigen Sex-Szenen.« Lawrence Norfolk »Geschlechterkampf und Bösartigkeiten in der postkommunistischen Welt: Als gelernter Mathematiker rechnet Péter Esterházy ab. Er atomisiert die Beziehung der Geschlechter in 97 Kurzkapiteln — erbarmungslos und obsessiv.« John Updike


Egy nő


Vígszínház, Háziszínpad



Díszlet: Kentaur. Jelmez: Jodál Ágnes. Rendező: Marton László. Zene: Selmeczi György. Dramaturg: Rácz Erzsébet. Játssza: Igó Éva. 68’



Budapest Galéria



Esterházy Péter szövegei alapján Közreműködik > Gryllus Dorka | Henriette Müller [D] Dramaturg | Marianne Wendt [D] Tér | Kim Köster [D] Kamera | Adrian Stähli [D | CH] Jelmez | Makány Márta Rendező | Rácz Erzsébet Fotó | Szabó Alida


Egy nő - Hangoskönyv

Előadja: Esterházy Péter

A cím, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy féri elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése.